Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
X. Útépités
ÚTÉPÍTÉS. Szemben a főváros egyenletes fejlődésének követelményével, sajnos tény, hogy a dunajobbparti városrész nem tarthat lépést a pesti oldal haladásával. A testvérvárosok egyesítésének többi közt az is volt egyik czélja, hogy a budai oldalnak aránytalanul nehezebb fejlődése az egyesítés által mégis könnyebbé tétessék. De az előfeltételek, melyektől az egyesítés tényleges keresztül vitele függ, eddigeló csak kis részben valósultak s ma is az elérendő feladatok közé tartozik, hogy közlekedési szempontból a két városrész összeköttetése — a mennyire a Duna folyam természetes akadálya legyőzhető — töké- lyesbittessék. Hogy e végből a Dunán újabb áthidalás, esetleg több létesüljön, örvendetes mozgalom indult meg, mely rövid időn bekövetkező siker kilátásaival kecsegtet. Elérkezettnek véltük tehát az időt arra, hogy munkába vegyük azon szabályozási műveletet, mely kapcsolatban a vámház tájékán szándékba vett hiddal, alkalmas legyen a pesti élénk forgalmat a jobb partra kiterjeszteni és ezzel. Buda óletereibe tápláló vért juttatni. E czólt tartva szem előtt szükségesnek találtuk a déli vasútig már meglevő budai körutat lefelé egész a Dunáig folytatni, hogy a vámházi híd, a Gellórtrakpart s a kérdéses körút segélyével a két városrész között a Margitliidon már fennálló közúti vaspályái összeköttetés délen teljes körré legyen kiegészíthető. Ez az, a mit a dunajobbparti városrész fejlődése érdekében a fennforgó viszonyok között nemcsak lehet, de szükségkép kell is megtenni, ha a budai oldalt mostoha sorsából csak némileg kiemelni akarjuk. Ilyen meggyőződés vezérelt bennünket, arra hogy a budai körút a Dunáig való folytatásának tervezésével foglalkozzunk. A Margithidtól a déli vasutig terjedő szakasz 16 öl széles s bár kívánatos volna, hogy a folytatása is ilyen legyen; mindazonáltal arra a belátásra jutottunk, hogy a folytatásnál a tetemes költség miatt csekélyebb szélességgel kell beérni. Figyelemmel tehát a Krisztina utczára és Szent- János utczára, melyek szélességén csak aránytalan nagy áldozat árán lehetne változtatni; figyelemmel továbbá az Attila-utcza megállapított szabályozási vonalára, melyet csak a telkek megcsonkítása árán lehetne kivülebb tolni; figyelembe véve végre azt a körülményt, hogy a palota-utcza az ottani rém. kath. templom bolygatása nélkül nagyobb szélességre ki nem bővíthető: a
