Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
157 A csőnek a Dunába való lerakása. A csövek be ágyazása. Az elsülyez- tett csövek szerkezete. ként 388 litert ad, és igy 700 mm. átmérőjű csövet követel, a mi 1 m. sebesség mellett °oo m. hosszra 1*74 m. súrlódást eredményezne. Arra az esetre, ha a magasnyomású viztartó a Jakabhegyre tétetnék, mint már előbb megemlítettem a csöveknek a Duna medrébe való lerakását terveztem. E mellett ugyanazon vízmennyiségről volna szó, mint a hidon való átvezetésnél és azért ugyan oly nagyságú és szánni csöveket vettem fel, mint ott. Ezen terv részletes kidolgozására szükséges volna a Dunán pontos keresztmetszeteket felvenni és ezen keresztmetszetek külöm- böző pontjain kimeritő fúrások által megállapítani a kavicsróteg talpát. A csövek részére a Duna medre teknőszerüleg kikotrandó volna, mely teknő 1,5 m. mélységig hatolna az agyagrétegbe. Itt körülbelül 1 m. vastag betonréteg létesítése által volna az alap előállítandó, melyre a csövek volnának fektetendők. A csövek elhelyezése után, azok ismét a cső felső élétől számítva egy 1.5 m. vastag betonréteggel borittatnának be, úgy hogy a csövek teljesen körül volnának fogva betonnal. Hogy vájjon 4 vagy 5 cső volna egyidejűleg lefektetendő, annak eldöntését függőben tartom. A rajzon 5 csövet vettem fel. Azok középtől középig 3.0 méterre feküsznek egymástól és a betonréteg a két külső cső közepén túl 2.0 méterre nyúlik ki. Ily módon egy 10 m. hosszú és 3.5 m. magas beton tömb van képezve, melynek keresztmetszete 50 nr, ebből az 5 csőnek 4 m2 területű keresztmetszete levonandó, marad 52 nr a beton keresztmetszete részére. A betonozás hossza a budai part felé 220 m. a pesti part felé 260 m. A összhossz többi részén a vezeték közvetetlenül a talajba fektethető, beton ágyazat nélkül, miután itt azoknak sérülése ki van zárva. Hogy vájjon a Margitsziget és a kis elősziget keresztezésében a vezetékek a rajzolt mélységben lesznek-e fektethetők, az a talaj viszonyok mineműségétől fog függni. Ez okveteti énül nem volna szükséges, de a csővezetéket minden körülmények között a Duna legkisebb vízállása alatt kellene lerakni, hogy az ne feküdjük felváltva szárazon és nedvesen. Az egyes csővezetékek épúgy mint a hidon tervezettek kovácsolt vasb A állanak. A 10 mm. falvastagságú csövek átmérője 900 mm. és közönséges sima forrasztott csövekből állanak, melyek épen úgy mint a hidon hullámos csövekkel váltakoznak. Ezek azonban, miután ez esetben nem a meghosszabbodás és megrövidülésről van szó, hanem a meghajtásról nagyobb hullámhossz és mélységgel bírnak, t. i. 224 mm. és 75 mm-el. Minden hullámoscső 12 ilyen hullámmal bir. A hullámoscsövek a sima csövekkel kettős szegecssorok által vannak összekötve. A hullámcső közepétől a másiknak közepéig a hossz 10.0 m. és egy ilyen 10.0 m. hosszú összetett szabadon fekvő cső 250 mm., sőt ennél nagyobb áthajtást is megfúr, anélkül, hogy ezáltal állandóan elveszítené eredeti alakját. A csövek teljesen megtisztit- tatnak és szállításuk előtt kívülről és belülről egy mázzal bevonva 200° C. hőm érseke száritóhelyiségben hagyandók, hogy a máz, mely megkeménye- dóse után nem merev, hanem teljesen ruganyos a csőfelület legfinomabb likacsaiba is behatoljon, és ezáltal a csővet a levegő hatása ellen állandóan biztosítsa. Ez a világszerte ismeretes ottenseni líatzen-nevű czeg különleges eljárása. Maga a csőlefektetés aránylag igen egyszerűen vihető ki. Egy 10 m. hosszú cső 250 mm. áthajlása 200 in. sugárnak felel meg. E szerint < gv 21
