Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
117 A taiaj viz- nyerés elmélete. a helyen nem nagyobbittatik. A megnagyobbított nyomás azonban az átbocsátó nyílások előtt fennakadt tisztátalanságokat jobban beleszoritja a nyílásokba és azokat lassanként mindinkább szűkiti, mig azok végre teljesen elzáródnak. De az az eset is bekövetkezhetik, hogy a megszűkitett nyitások előtt levő, sülyesztós (Absenkung) meimagyobbitása által mindinkább erősbülő nyomás, magukat az átbocsátó csatorna nyitásokat is elpusztítja. Ez esetben a víz talán nagyobb nyilasokat fog magának a meritőhely felé törni és nagyobb mennyiségben fog folyni, azonban a tisztátalanságok sem fognak oly mérvben visszatartattni mint annak előtte. A vizmennyisóg apadása és a viz minőségének megrosszabbodása, következményei tehát az összegyűlendő tisztátalanságoknak. A természetes szűrés elve szerint a tisztátalanságoknak eltávolítását magának a természetnek kellene ennélfogva véghez vinni, és pedig a folyam vizének mozgóereje által. A folyam vize párhuzamosan mozog a parttal, a behatoló viz pedig erre merőlegesen, vagy ettől kevéssé eltérő irányban halad és pedig sokkalta csekélyebb sebességgel. Ha már most a vizet átbocsátó csatorna nyílások, melyek előtt a viz tisztátalanságai lerakodtak, közvetetten ül a folyam partján feküsznek, akkor a folyam vize őket könnyen elsodorja, ha azonban a part durvább anyagból áll és ennek folytán könnyen átbocsátó rétegezéssel bir, ebben az esetben az átbocsátó csatornák finom nyitásai, a part felülettől nagyobb távolban feküsznek és a viznek mozgó ereje azokat többé elsodorni nem képes. Ezen utóbbi eset sok ilynemű berendezés veszedelme. Habár az átlyukasztott csöveket, vagy az átbocsátó csatornákat szűrőcsöveknek (Filterrohr) vagy szűrőcsatornáknak, felületüket pedig szűrőfelületnek is nevezik, lentiek szerint azoknak a tulajdonképeni szűrési művelethez, semmi közük sincsen. Ezeknek tnlajdonkópeni czólja az, hogy a már más helyen megszűrt vizet a meritő helyre vezessék, a nélkül, hogy a viz a környező talajt is magával vigye. Ennélfogva azok nagyságának számitás utján való megállapítása mint a tényleges szűrőfelület illetve a várható szűrőmennyiség relativ mértéke csak korlátolt jogosultsággal bir, ha csak a rétegek egyenlő vastagsága, fekvése, sűrűsége és szemcséinek nagysága stb. és az egész szűrőtest tökéletes hasonnemüsége oly esetekben, melyekre az összehasonlítás alapit- tatik, megdönthetetlenül bebizonyítva nincsen. Egészen más az az elv, melynek alapját a talaj vízzel való ellátás képezi, melyet szintén természetes szűrésnek nevezünk. Ez több joggal nevezhető igy el, mint a másik mód, mert a viz, melyet szállít, tényleg emberi hozzájárulás nélkül, tehát nem a merítési helyen való vizsülyesztés által vezettetik a szűrési műveleten keresztül. Másrészről azonban a „természetes szűrés“ elnevezésére épenséggel nem jogosult, mert az a szűrés előidézését nem is czélozza, hanem csupán a természetben már létező szűrt viznek feltárásában áll. A két víznyerő módnak hasonlatossága, csakis az eszközök azonosságában, melyek segélyével a vízhez jutnak t. i. a lyukasztott csövek, vagy 16