Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
— 80 — dr. Szabó József nyilatkozatai is (1. tárgyalási iratok I. füzet 51. és 75., IV. füzet 348. lapjain) erősíteni látszanak. Mindezek annál komolyabb aggodalomra adnak okot, mert a jelzett körülmények oly természetűek, hogy a vízre kifejthető káros befolyásukat megakadályozni nincs hatalmunkban, annál kevésbé, mert a mi ez érdekben emberileg tehető volna, ebben is gátolva lennénk az által, hogy a terület idegen hatóság alá tartozik, a felett tehát nem rendelkezhetnénk. így pl. nem vehetnék elejét annak, hogy ott gyárak vagy más oly iparvállalatok keletkezzenek, melyek alkalmasak volnának a gyülcsőbe jutó talajvizeket megfertőztetni. Tudjuk ugyan, hogy az előirányzatba vett 30 méternél szélesebb területszalag is kisajátítható volna, de a vizszedő terület oly nagy, hogy ez úton a czél teljesen biztosítható nem volna, másrészt pedig a költségek is túlságosan felszöknének. Ezeken felül nem téveszthetjük szem elől azon tapasztalati tényt sem, hogy a természetes szűröknek azon mérvű kihasználása, mint azt szükségletünk kívánja, már egymagában a viz fokozatos romlását vonja maga után. Példa reá mindkét vízmüvünk ; a balpartinál Balló Mátyás 1887. február hó 3-án 38. sz. a. kelt jelentése szerint észlelte, hogy a vízvezetéki viz chlortartalma majdnem kétszer, salétromsavtartalma pedig majdnem háromszor akkora, mint a Duna-vizé, miből oly talajvizek beszüremkedésére következtet, melyek város-ürülékkel szennyezvék; a budai vízmű vize pedig, daczára a rövid 6 — 7 évi használatnak, szintén már kevésbé jó, mint volt. (L. tárgyiratok IV. füzetének 367. lapját és Balló 1887. évi 97. sz. jelentésének mellékletét képező azon felolvasást, melyet az országos közegészségi egyletben tartott.) Áttérve a viz mennyiségére, előre bocsátjuk, hogy a szükséglet számítását fejenkint és naponkint 150 literrel elfogadjuk. Hogy azonban ezen egység alapul vételével a t. fővárosi Közönség terve szerint minden körülmények között és állandóan elegendő vizet nyerhetnénk, ezt lehetetlenségnek találjuk. Az elénk terjesztett számítás alapja az, hogy a budai vízmű gyűlcsöve folyó- méterenkint normálisán 50 [Xl-méter vizet ad 24 órában és hogy a káposztás- megyer-dunakeszi part kavicsrétege körülbelül ugyanazon szűrőképességgel bir, mint az újlaki. Habár azonban a tervezett gyülcső folyómétere után nem 50, hanem csupán 25 köbméter viz van 24 óránkint számításba véve, ez minket igy sem képes megnyugtatni, mert már a kiindulási pont téves lehet, midőn a budai vízmű szállítási képessége a gyűlcső folyómétere szerint 24 óránkint 50 köbméterre becsültetik, a mi hogy normális lenne, megállapítottnak nem látjuk, sőt azon körülményből, hogy a viz a használat rövid ideje daczára veszített a minőségéből, ép az ellenkezőre, az erőltetett kihasználásra lehet következtetni. Hasonlókép nem igazolható, hogy ha 200 folyóméter gyűlcső ad is naponkint pl. 10.000 köbméter vizet, ennek mennyisége ép azon arányban növekednék, a melyben a gyűlcső meghosszabbittntik, sőt a szakértők nyilatkozata szerint ezen arányban a gyülcső vonalának hosszúságához képest bizonyos
