Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

IV. Vizvezeték

csökkenés áll be, mely 200 méterből indulva ki, 4.800 folyóméternél már jelentékeny lehet.

Legnagyobb fontosságot helyezünk azonban arra, hogy a gyülcső az újlaki parton 5’io m.-rel fekszik a semponton alul és igy sokkal nagyobb szűrőfelülettel bir, mint bírna Káposztás-Megyeren, hol legmélyebb pontja csak 1 m.-rel jönne a sempont alá.

Ezeknél fogva a megjelölt alapra fektetett számítás reánk nézve annál kevésbé lehet meggyőző, mert már van tapasztalásunk arról, hogy hasonló — nem kétkedünk, jóhiszemű — számítások a gyakorlat által nem igazoltattak. Utalunk pl. a balparti ideiglenes vízmű kiépítéséhez fűzött számításra, mely szerint 20- 30 évig kellett volna elegendő vizünknek lenni s 3 év múlva már a viz hiánya volt érezhető. Utalhatunk továbbá szintén a tervező számítására, mely szerint a budai vízmű kiterjesztése után annyi viz lett volna nyerhető, a mennyire a tervező saját szavai szerint a fővárosnak — mondhatni — sohasem lesz szüksége. Igaz, hogy ez utóbbi számításnak később maga a tervező mondott ellent, de abból igy is a számítás ingatag alapjára kell következtetni.

Az előterjesztett számítás ellenében tehát műszaki osztályunk számítását fogadjuk el, mely a szűrő felület nagyságát és kellő szűrési sebességét véve alapúi, tüzetesen kimutatja, hogy a t. főv. Közönség terve szerint minimumban sokkal kevesebb jó viz volna nyerhető, mint a mennyire már jelenleg szükségünk van.

Természetes, hogy a távolabbi jövő iránt ily körülmények között még kevésbé lehetünk megnyugodva, mert a viz mennyiségét befolyásoló kedvezőtlen esélyek, pl. alacsony vízállás, tartós szárazság ismétlődhető beállásával a parancsoló szükség a vízmű erőltetett kihasználására kényszerítve, nemcsak a viz minőségének romlását, hanem egyszersmind a szűrőréteg eltömődését is siettetné s a mi ez utóbbit különösen illeti, nem kerülték el figyelmünket azon módozatok, melyek szerint a tervező a betömődést elkerülhetőnek hiszi, de ezek sem hagytak bennünk kétséget az iránt, hogy a szűrőréteg betömődésének szükségképen be kell következnie. A tapasztaltak után ebben kétkedni többé nem lehet.

Mindezeket gondosan mérlegelve, azon meggyőződésre jutottunk, hogy ha a természetes szűrők rendszere csekélyebb népességű városoknak meg is felel, mint ezt pl. Németország kisebb városaiban láthatni, nagyobb városok s főleg a gyors fejlődésben levők — mely utóbbiak közé Budapest is tartozik — vízellátásukat ezen rendszerre megnyugvással és biztonsággal nem alapíthatják, hanem kénytelenek a mesterséges szűrés rendszerére áttérni, a minek időpontját az elmondottak alapján nálunk már elérkezettnek kell tartanunk.

Behatóan foglalkoztunk ennélfogva ezen rendszer tulajdonságaival is, melyek között az első és kétségtelen az, hogy a viz mennyisége kérdéses nem lehet, mert az a folyó vizbősége mellett a szűrők terjedelmétől függ, melylyel a mindenkori szükséglethez alkalmazkodhatunk. Megfontolást kíván tehát csak a viz minősége és a költségek kérdése.

A mi a viz minőségét illeti, mesterséges szűrés esetében nálunk természetesen