Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
— 44 — Grösse nicht überschreiten; die künstlichen Filter zeigen nun, dass die Verschlämmung sich höchstens, je nach Beschaffenheit des Sandes, 2 — 3 cmeter in die filtri- rende Schichte hinein erstreckt. Von da an hört die Wirkung des Filters insofern auf, als er kein Wasser mehr durchlässt. Ganz dieselbe Erscheinung zeigt sich nun bei der natürlichen Filtration. Ist die filtrirende Schichte zwischen gröberen, nicht fdtrirenden Kiesschichten eingebettet, so kommt an ihr, genau wie beim künstlichen Process, das schlammige Wasser mit einer geringen Geschwindigkeit und zwar nahezu senkrecht auf die Filtrirfläche an, lagert den Schlamm daselbst ab, und die Verschlammung des Filters und seine darauf folgende Undurchlässigkeit tritt ein. Es gibt nur zwei Fälle, entweder die Filtration erfolgt, und dann ist mit obiger Annahme die Verstopfung unausbleiblich, oder die Verstopfung tritt nicht ein, und dann gibt es keine filtrirenden Schichten, also auch keine Filtration.« Kézzel fogható tehát, hogy a szűrés a vízben levő iszap és egyéb tisztátalanság visszatartásában áll, mire csak a homokréteg képes, mely a mesterséges szűrőknél hogy jelen van, azt tudjuk; de hogy a természetes szűrés esetében előforduló gyűl- csőnek minden pontjába csak homokrétegen által nyomul-e a viz, ezt biztossággal nem tudhatjuk, sőt a tapasztalat arra tanít bennünket, hogy a gyűlcsőbe a felületről is jöhet viz, még pedig szűretlenül s egyáltalán, ha a kavicsréteg eleinte valóban szűrt, később épen ennek következtében nem szűrhet, illetőleg a vizet át nem bocsáthatja. Ezen állapotnak a természetes szűrőknél múlhatatlanul be kell következni és ezt ma már senki kétségbe nem vonhatja. Bekövetkezik természetszerűleg a mesterséges szűrőknél is, de ezeknek ép az a jellemző sajátságuk, hogy tisztíthatok és időn- kint tisztitandók is és mig a mesterséges szűrők időnkint megtisztítva, czéljuknak örök időkre megfelelnek, addig a természetes szűrők a betömődés után a szolgálatot — kizárva a javítás lehetőségét — teljességgel megtagadják és ezzel a várost viz- inségbe és azon veszedelembe sodorják, hogy az egészség követelményeinek egyáltalán meg nem felelő vízzel kénytelen élni. A folyóból ugyanis, melynek vizböségére a vízellátás alapítva volt, a gyűlcsőbe többé viz nem nyomulhat; vagy ha be is nyomul, ez aránylag felette csekély mennyiségben történik olykép, hogy a viz az eldugult szűrőrétegben egyes ereket mos ki, melyeken át szűrés nélkül jut a gyűlcsőbe. A szűrőréteg betömődése esetében természetesen erőltetve folytatott szivaty- tyúzás továbbá a talajvizet vonja a gyűlcsőbe, mely esetleg fertőzve van és kellő szűrőréteg hiányában meg nem tisztulhat. A vizmű tehát a szűrők bedugulása után nemcsak elégtelen, de nagyon egészségtelen, esetleg pedig fertőzött vizet szolgáltat. Mindez nem elmélet, hanem tapasztalati tény, mely bebizonyult saját vízmüvünknél a pesti oldalon és mindenütt, a hol természetes szűrőket használtak. A ragaszkodás a természetes szűrők rendszeréhez ezeknél fogva teljesen érthetetlen; de talán megfejthető volna azon esetben, ha mindazt, mit a mesterséges szűrőkről mondottunk és tudunk, még csak elmélet volna, melyet mi akarnánk először gyakorlatilag megkísérteni. De hiszen mi e tekintetben már idestova ajtóbetevők leszünk, mert eltekintve a várpalota mesterséges szűrőkkel épített vízmüvétől, melynek
