Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
36 felállítandó küzkutak által lenne kiszolgáltatva; a dunaviz pedig a budai oldalon a Rudasfürdő alatt merítve a Gellérthegyen építendő magasnyomású medenczébe emeltetnék, honnan hídon által vezettetnék a város balparti oldalára, a házakba. A mi e javaslat alapeszméjét: a kettős csővezetéket illeti, ezt csupán oly kisegítő eszköznek tartjuk, melyhez egyedül a végső szükség esetében szabad folyamodni. Senki sem fogja állítani, hogy az egész vízszükségletet nem volna kívánatos tiszta, jó vízzel ellátni és tévedés volna azt hinni, hogy az alsóbbrendű szükségletekre (utczák, kertek öntözésére stb.) használt viz minősége a közegészség érdekeit teljesen érintetlenül hagyná. Az e czélra használandó víznek is bizonyos kellékekkel kell bírni, melyeknek ha híjával van s tehát mikroorganismusokat tartalmaz, ezek — Pettenkoffer szerint — a levegőbe jutván, veszélyeztetik az egészséget. Ennél is nyomatékosabban esik latba a másik ok, hogy két vagy többféle viz kiszolgáltatása esetében a lakosság túlnyomó nagy részben ivóvízül is azt használja, melyhez könnyebben, kényelmesebben és gyorsabban hozzájut s mely e tervezet esetében a szüretien dunaviz volna. Döntő ok pedig nézetünk szerint az, hogy a második csőhálózat létesítéséhez megkívántaié tőke kamatai oly nagy összeget tennének ki, melynek árán módunkban van az alsóbb rendű szükségletek czéljára is szűrt vizet használni. De ha eltekintenénk is azoktól, miket a kettős csővezetékre nézve fentebb mondottunk, úgy vagyunk meggyőződve, hogy dr. Szabó József javaslata megnyugtatóan még a kettős csőhálózat alapján sem oldhatná meg feladatát. Tudjuk ugyan, hogy az alsóbbrendű szükségletek — a mi a mennyiséget illeti — ilykép bőven el volnának láthatók; a mi pedig az ivóvízül használandó forrásvizeket illeti, nincs kétségünk, hogy ezek jelenleg kitűnő minőségűek; de hogy ilyenek is maradnak s nem lesznek-e esetleg a fertőztetésnek kitéve, erre már semmi biztosítékunk nincsen. Nem szólva arról, vájjon e források vize nagyobb esőzések, szárazságok stb. által nem szenved-e nagyobb változásokat, mire nézve az adatok teljesen hiányzanak, a feltett kérdésre vonatkozólag csak arra kívánunk utalni, hogy a gödi források vizszedő területe igen nagy, melyen puszták, egész faluk, sőt egyes gyárak is vannak. Mind oly körülmények, melyek károsan érinthetik a viz minőségét. Feltétlen követelmény, hogy az élvezeti viz egészségi szempontból teljesen kifogástalan, jó legyen; ennek daczára a vízvezeték legelső feladata mégis az, hogy a városnak, mely kizárólag a vízvezetékre van utalva, minden időben elegendő vizet adjon. Ha dr. Szabó József javaslatát ezen álláspontból is szemügyre veszszük, azt találjuk, hogy a göd-sződi forrásokból nyerhető viz mennyisége nincs és ma még nem is lehet megbízhatóan kiszámítva. Erre évek hosszú során által gyűjtött adatokra volna szükségünk. Dr. Szabó számítása néhány mérésen és az átlag elméletén alapul s hogy azt közelebbről megítélhessük, mindenekelőtt meg kell állapítanunk ivóviz-szükségletünk mennyiségét. Az összes vízszükséglet számításánál átlagul naponkint és fejenkint tudvalevőleg 150 litert szoktak felvenni. Lehetőleg kedvező eredmény elérése végett mi ez
