Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
35 — A mi az előbbieket illeti, azok minden szükségletnek megfelelő mennyiségben nem állanak rendelkezésünkre s még akkor is, ha a szükséglet nem haladja meg azok mennyiségét, csak azon feltétel alatt folyamodhatunk hozzájuk, ha bőséges folyás idejében földalatti természetes, avagy mesterséges medenczékben nagy mennyiségben összegyűjtjük, hogy azon időre is legyen tartalék, midőn a viz minimális folyását éri el. Ezen vízellátási rendszernek tehát az képezi egyik fő alkatrészét, hogy a vizet gyűjteni kell, még pedig igen nágy tartányokban, hogy legalább is 4 — 5 napi szükségletnek megfelelő mennyiség mindig rendelkezésre álljon. Ámde nagy és fejlődő, vagy épen gyorsan növekvő városok, mely utóbbiak közé Budapest is tartozik, viellátásukat e rendszerre még ilyen óvintézkedés mellett sem alapíthatják megnyugvással, mert a tapasztalat mutatja, hogy a szóban forgó vizek épen akkor csökkennek meg leginkább, mikor legnagyobb a szükséglet. Bebizonyult ez 1886. és 1887-ben Európa mindazon városaiban, melyek forrásvizekkel valának ellátva. Hivatkozhatunk pl. Bécs városára, mely az Alpesekből, Párisra, mely 5 gazdag forrásból veszi vizét, Frankfurtra s több kisebb német és angol városra, melyek — bár vízmüveik építésénél nagy óvatossággal jártak el — az említett években vizszükséget szenvedtek, mert a nagyszabású vizmedenczék tartalma a válságos időre mindenütt elégtelennek bizonyult. Az ezen rendszer nélkülözhetlen alkatrészét képező vizmedenczék továbbá azon veszedelemnek vannak kitéve, hogy bennük a viz élénkebb mozgás hiányában megelevenedik, elromlik. Bitka eset ugyanis, hogy közvetlenül a természetből nyert viz ne tartalmazzon — habár csekély mértékben — mikroorganismusokat, melyek a huzamosabb ideig veszteglő vízben gyorsan felszaporodván, a medenczék valóságos baktérium- fészkekké lesznek. Szemben a csak korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló u. n. forrásvizekkel, olyan viz, mely csak tisztítás után válik élvezhetővé, a természetben kimerithetlen bőségben található. El kell ismerni, hogy ez utóbbiak minőség tekintetében a forrásvizekkel nem versenyezhetnek. De mivel bizonyára az a legelső követelmény, hogy a vízvezeték minden körülmények között elegendő vizet adjon, nagy városok vízellátását csak a kimerithetlen bőségü vizekre lehet teljes bizalommal alapítani, annyival inkább, mert vannak eszközök, melyek segélyével az egészség követelményeinek ezeket is teljesen megfelelőkké tehetjük. Ezen általános észrevételek után a jelentés a nálunk felmerült különböző eszmék és javaslatok bírálatára tér át, a mint következik: I. A göd-sződi források. Dr. Szabó József, kiindulva a kettős csővezeték elvéből, az ivóvíz czéljára a fővárostól éjszakra eső gödi puszta tájékán levő forrásokat, az alsóbbrendű szükségletekre pedig a Duna vizét (szüretlenül) javasolja felhasználni. Az ivóvíz az utczákou 5*
