Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
I. Szabályozás
11 Továbbá tartoznak a fürdő-tulajdonosok az igy átengedett területet, annak feltöltése után, mire nézve kötelezettségük nincsen, bekeríteni és hatóságilag előzetesen jóváhagyandó terv szerint parkírozni, nemkülönben a fővárosnak tulajdonjoga elismeréséül évenkint egy darab aranyat fizetni. Ugyanezen feltételek alapján a császárfürdőhöz is átengedtük a telke mentén fekvő dunaparti területet s reméljük, hogy a fentebbi intézkedésekkel a budai oldalon nemcsak a város szabályozása és rendezése ment egy jelentékeny lépéssel előbbre, de a két nevezetes fürdőintézet is felvirágoztatására nézve egy újabb hathatós feltétel birtokába jutott. A IV. kér. Kálv in-téren levő köröndöt a főváros parkírozni és ott kioszkot építeni tervezett. Részünkről már a belső körút kiépítése alkalmával szükségesnek jeleztük, hogy e területen árúcsarnokok építtessenek és készségünket jelentettük ki, ezeket a saját költségünkön előállítani. Ez akkor elmaradt, mert a főváros azt válaszolta, hogy maga foglalkozik az árúcsarnok létesítésének kérdésével. Minthogy azonban e részben a tárgyalások máig sem vezettek a kívánt eredményre, az érintett eszmét szükségesnek láttuk újból felvetni, különösen azért, mert a park és kioszk ellen több észrevételünk volt. Első sorban a terület, melyről szó van, sokkal kisebb (702 D-méter), semhogy parkra alkalmas lenne és ha parkiroztatnék is, a czélnak meg nem felelhetne, mert egy nagyforgalmú tér zajos pontját képezi, mely a közúti vaspálya vonalai közé szorítva, teljességgel nélkülözi a feltételeket, melyek mellett üdülő helyül volna berendezhető. Hasonlókép a kioszk, mely oda építtetnék, a jelzett körülményeknél fogva és sétány hiányában szintén nem üdülő hely, hanem közönséges nyári kávéház lenne, minőre — tekintve a környéken található kávéházak nagy számát — szükség bizonyára nincsen. Hivatkozás történt ugyan a vigadó előtti kioszkra, de ez hasonlithatlanul nagyobb területtel (2.420 D-méter) bir és a corso-sétánynyal van összeköttetésben, ezzel tehát a főváros tervét megokoltnak nem találtuk. A park és kioszk helyett a mondottaknál fogva sokkal czélszerűbbnek tartottuk az árúcsarnokok eszméjét, mely a műszaki osztályunk által készített terv szerint megvalósítva, legalább gyakorlati szükségnek felelne meg, előnyei közegészségi szempontból kérdésbe nem jöhetnek és a tér díszének sem esnék rovására. Továbbá a csarnokok udvarán alkalmas hely nyeretnék egy nyilvános vizelde és árnyékszéknek oly módon felállítására, hogy az egy oldalról se legyen látható, mely körülményre annál nagyobb fontosságot helyeztünk, minthogy a főváros mondhatni teljes híjában van ily czélra alkalmas helyeknek éppen ott, hol a szükség legnagyobb. Ezek folytán melegen ajánlottuk, hogy a főváros a szóban forgó helyen oly árúcsarnokok létesítéséhez, melyek csupán a szabadban elárusítani szokott élelmi czikkek számára engedtetnék át, annyival inkább járuljon hozzá, mert e lépés kétségen kívül üdvös kísérlet volna az árúcsarnokok kérdésének általános megoldására. Egyszersmind megújítva 1880-ban tett ajánlatunkat, ismételve is vállalkoztunk arra, hogy a kérdéses térnek árúcsarnokok építésével való rendezését saját költségünkön végrehajtjuk. S bár hozzá tettük ez ajánlatunkhoz, hogy az árúcsarnokokat 2*
