Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IX. Vasutak
— 155 — Á körvasút. Czélja ezen államvasuti vonalként kiépítendő körvasúinak a főváros forgalma szempontjából régóta érzett ama hiányon segíteni, hogy a budapesti balparti vasútállomások sem egymással, sem a nagyobb kereskedelmi és ipartelepekkel nincsenek közvetlen és czélszerű összeköttetésben, mi miatt e telepeknek nagymérvű forgalma a jóval drágább és nehézkesebb fuvarozásra van utalva. E végből egy, a m. kir. államvasutak kőbányai, illetve rákosi állomásából kiinduló és a czinkotai helyi érdekű vasút s a kerepesi út áthidalása, valamint a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság budapest-rákospalotai vonalának keresztezése utján a főváros V. kerületében fekvő felső Dunapartig (Margit-hidig) vezetendő körvasúinak építését az 1888. évi XXVII. t.-cz. elrendelvén, a közigazgatási eljárás ugyanezen év augusztus havában megtartatott. A vonalirány ellen, bár kívánatosnak tartottuk volna, hogy az a főváros befásitási övezetén belül vezettessék, az ennek útjába gördülő nehézségek figyelembe vételével általánosságban észrevételt nem tettünk; kívántuk mindössze azt, hogy a körvasúinak a befásitási övezetbe eső része a tervezett elrendezés mellett legalább az övezet külső szélén s lehetőleg a határszélre kitolva vezettessék. Miután kiderült, hogy az említett vonalrésznek a határszél felé kívánt kitolása az irány- és lejtviszonyokát számbavehetöleg kedvezőtlenebbé nem teszi; hogy a kitolás folytán bekövetkező csekély, mintegy 50 méternyi vonalhosszabbodás a vasút teljesítményi képességét hátrányosan nem érinti; hogy továbbá az építési költségek a vonalhosszabbodás daczára sem szaporodnak, mert néhány tervezett párhuzamos út kihasitásának szüksége a vonalkitolás folytán elesik s kevésbé értékes területek lesznek kisajátitandók: a vonal irányának általunk kezdeményezett módosítása végérvényesen elhatároztatott. Másik lényeges észrevételünk volt a Lipótvárosi állomástól a Dunapartra kivezető vágányra nézve, melyet egyelőre csupán ideiglenesnek kívántunk tekintetni, a végleges elhatározást akkorra tartva fenn, midőn a Margit-hidig terjedő rakpart kiépül. A Dunaparton fennálló egyetlen, különben is szűk közlekedési úton a vasúti vágányok végleges fektetése ugyanis a közúti forgalomnak nagymérvű korlátozását eredményezné s a közforgalom nagy hátrányára vagy egyszer s mindenkorra kizárná, vagy legalább nagyon megnehezítené azt, hogy a rakpart kiépítésével a vasútvonal esetleg az alsó rakparton vezettessék ki a Margithidhoz, mert a tényleges állapot megváltoztatása már a költségek miatt is csak nehezen vihető keresztül. Ezen észrevételünk figyelembevételével sikerült elérnünk, hogy a Kőbányából kiinduló fővonal a Lipótvárosi állomásig, továbbá a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut-társaság vonalát a körvasuttal összekötő vonalak, a körvasuti s a város- szabályozási és rendezési érdekeknek lehetőleg kölcsönös tekintetbe vételével, még a múlt év folyamán engedélyeztetvén, a lipótvárosi állomásból a Dunapartra kivezető s ezen a Margit-hidig haladó vonal kérdésének megoldása további tanulmányok ered20*
