Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IX. Vasutak
153 Tény azonban, hogy egyrészt a temető roppant messze esik a várostól s hogy másrészt a kilátásba helyezett vasúti összeköttetés máig sincs meg, noha a temető csak 1886. augusztusban, tehát jóval későbben nyittatott meg, mintsem szándékba véve volt. Mindenki érzi és tudja, hogy a temetőbe való közlekedés vasút nélkül még nyári szép időben is nagyon terhes, különösen a szegényebb néposztályra nézve; télen pedig — főleg nagy havazás idejében — csaknem a közlekedés fennakadásától lehet tartani. Kényszerítőnek ismervén fel ennélfogva a szükséget, hogy az új köztemetőhöz a legrövidebb idő alatt vasúti összeköttetés létesittessék, még 1886. év őszén átirtunk a fővároshoz, hogy miután az akkor már tárgyalás alatt volt vasúti terv egy év előtt a legjobb esetben sem vihető ki s miután a temetőt az érintett okok miatt egy évre sem tanácsos vasúti közlekedés nélkül hagyni, erről ideiglenes módon gondoskodjék. Ily ideiglenes vasúti összeköttetés létesítésének csak egy módja volt, az t. i., hogy a belső jászberényi úti közúti vaspályái vonal ezen az utón mintegy 500 méterrel meghosszabbítva, a maglódi utón a temetőhöz vezettessék, mely munkálat 4—6 hét alatt kivihető lévén, azt véltük, hogy még 1886-ban s még a zordabb téli idő beálltáig meg lehet teremteni azt a közlekedést, melynek már a temető megnyitásakor meg kellett volna lennie. Azért ezen ideiglenes kisegítő módot annál melegebben ajánlottuk a fővárosnak, mert a tervben volt külön vasút ügyét az nem alterálta s nagyobb kiadást sem okozott volna, minthogy a maglódi-úti vonal a végleges vasútnál is felhasználható lévén, legfeljebb a belső jászberényi-útra eső meghosszabbítás menendett kárba. Habár azonban a főváros — a közgyűlésen tett indítvány következtében is — erélyesen látszott ez ügyet felkarolni s habár, a budapesti közúti vaspálya-társaság kész volt az ideiglenes vasutat megépíteni, az mégis elmaradt, a főváros egy temetkezési vállalattal szerződvén a közlekedés fentartására. Áttérve a köztemetői végleges vasút ügyére, jelezzük, hogy e részben — a gőzűzem alapul vételével — két terv volt beadva, egyik Lindheim és társa czég, továbbá a Siemens és Halske czég, végre Balázs Mór, mint érdektársak, a másik pedig a budapesti közúti vaspálya-társaság részéről. Az előbbi terv szerint a vasút a VIII. kér. Flór-utczában kezdődik, innen bekanyarodik a népszinház-utczába, átszeli a Teleki-tért, keresztezi a köztemető-utat, befordul a salgótarjáni-utczába és ezen halad tovább. Később áthidalás segítségével átmegy a magyar államvasutak személypályaudvarába vezető vágányokon és a városi haszonbéres földeken az osztrák-magyar államvasuthoz vezet, hol szintén áthidalás válik szükségessé. További irányában a vasút a magyar államvasutak pályatestét töri keresztül aláhidalással és a kolozsvári-utczába kanyarodván, a külső jászberényi- útra jut, átszeli a felső jászberényi-útat, rátér a maglódi-útra, innen a temető-kapu előtti térre kanyarodik és a temető kerítésének hosszában tervezett utón végződik. A budapesti közúti vaspálya-társaság terve szerint a vasút a temetői és kőbányai meglevő sínek felhasználásával ezekből ott ágaznék ki, hol a magyar államfő
