Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1878, 1879, 1880 (Budapest)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1878. évi működéséről - IV. Ördögárok
13 a június 26-án bekövetkezett katastropha által a csatorna belsejében okozott károkat kijavítani, valamint a Wichtl-féle ház előtti nyílást beboltoztatni. 1876- dik évben szinte még mindig szerepeltek az előbbi évben már felmerült akadályok. Azonban ezen évben, habár csak június havában, a felső részre vonatkozó módosított terv véglegesen el lett fogadva és igy mégis végtére egyik főczél eléretett, t. i. hogy a csatorna a vérmezői nyílt árokrészszel összeköttetésbe hozatott és hogy a fennmaradó nyílt árok egész a Szent-János hídig betölthető volt, másrészt pedig a még az előbbi évekből fennmaradt Szent-János liidi nyílás szinte beboltoztatott, és az egész vonalon a fehérsas térig az uj-utcza előállittatott. A kőfogó gödör építése szinte ezen évben végrehajtott, úgy szinte a felülről jövő pőcze vizeknek a kőfogó körül való vezetésére szolgáló gát és csatorna építése, végre pedig a délivaspálya udvartól levezető utczai csatorna elkészítése is, mely által a katonai kórház is összekötésbe hozatott a főcsatornával. 1877- dik évben szinte csak későn lehetett a munka folytatásához fogni, mert az alsó egész a Dunáig terjedő részre vonatkozó terv csak ez évben lett véglegesen megállapítva, a kisajátítások pedig csak az év közepe felé eszközöltettek, ehhez jött még egy jogi kérdésnek elintézése, mely Buzzi és Kéler vállalathoz tartozó még el nem készült fehérsas- tér — Ráczfiirdői részre vonatkozott. A Ráczfürdői-Dunaparti résznek kiépítését Holzspach fiai és Thunhardt J. vállalták fel és a munkát június havában megindították, de ez évben csak a főcsatornának 160 folyó méter hosszaságát építették ki. — Buzzi és Kéler vállalata az egész szerződésileg elvállalt munkáját ez évben véglegesen befejezte. 1878- dik évben végtére a nagyszerű mű végleges befejezést talált és pedig május hó végén. Az építkezés alatt igen sok előre nem látott akadály és nehézség merült fel. A felső részben már az első építési időszakban a talajban dolomit szikla találtatott nagy mennyiségben. Az alsó részben pedig a roskadozó házakkal és támfalakkal sűrűén beépült árok nem bírt elegendő szélességgel az uj csatornának elhelyezésére, ehhez járult még, hogy a házak és támfalak alapzattal nem bírnak és régies modorban rósz anyagból épültek. Mindamellett közel 60 ház közül, mely a csatorna mellett áll, csak 5 ház szenvedett nagyobb sérülést a csatorna építése következtében. Az 1874-diki időszakban az építési bizottmány megváltoztatni kívánta az elfogadott tervnek azon részét, mely a Ferencz- és fehérsas-tér közt vonul el. Az elfogadott terv szerint ugyanis ezen rész nem a létező nyílt árokban lett volna építendő, hanem rövidebb utón és nagyobb félmérővel biró görbében, mi némely telek-kisajátitást igényelt * volna. De mintán a kisajátítások még egy pár évet vettek volna igénybe, a munkának ezen idő alatt szünetelni kellett volna. Másrészt a bizottmány a telekkisajátitással járó költségeket kívánta megtakarítani. Ennélfogva a csatorna folytatását a nyílt árokban javasolta, és ezen javaslatot úgy a főv. közmunkák tanácsa, mint a főváros hatósága elfogadta, és a csatorna valóban ezen vonalban is lett kiépítve. Igen kétséges, váljon ezen módosítás által több költségnek megtakarítása éretett-c el, mert az illető árokrész oly szűk és alkalmatlan volt, hogy a munka csak igen nagy nehézséggel, sőt veszélylyel volt eszközölhető, mi természetesen a költséget tetemesen nagyobbitotta; másrészt épen ezen részben fordultak elő a legtöbb házsérülések,, melyekért
