A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

89 latot, ettől az időponttól mint önálló mester dolgozik. Sikerének tekinté­lyes részét még mint a Mayer Ferdinánd cég üzletvezetője éri el és^ si­kerei önállósításai után még gyarapodnak. Az 1885. évi országos kiállí­táson aratott feltűnő sikert az Országos Iparegyesület 1887-ben ezüst­éremmel pecsételi meg. A millináris kiállítás érdemes mesterünknek ismét első díjat szerez. Rövid idővel ezután kezdődik a párizsi világkiállí­tásra a készülődés. A kiállításra kijelölt magyar iparosok remekeiket megelőzőleg az iparművészeti múzeumban állítják ki, amelyen Jancsu- rák Gusztáv a főpolgármesteri szoba részére készített művészi kandalló­jával és pálmatartóval vesz részt. I. Ferenc József a legnagyobb elragad­tatással szemlélte Jancsurák készítményeit és ismételten hangsú­lyozta, hogy bár számos rézművesmunkát látott már, de ilyen művészi alkotásokkal még nem találkozott. A párizsi kiállításon elnyert magas kitüntetést számos külföldi és belföldi kiállítás kitünteése követte (Torino, Milano, Pécs, iparművészeti, szakácsművészeti, pincegazdasági kiállítások, stb.), melyek időrendi sorrendjét az 1925. évi Kézműves- ipari Tárlat rekeszti be, amelyen Jancsurák Gusztáv Magyarországon elsőnek nyerte el az aranykoszorús rézmüvesmester címet. Jancsurák Gusztáv arra a megbízatásra a legbüszkébb és pedig méltán, amelynek eredményeként II. Rákóczi Ferenc és társai művészi koporsóit készítette el. A szóbanforgó hat koporsó, amelyek Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly, Eszterházy, Bercsényi, Sibrik, Forgács és Rákóczi József hamvait őrzik, Konstantinápolyból elindulva, végig­járta az egész országot és a nemzet millióinak szeme függött áhítattal Jancsurák mester alkotásain. Jancsurák mester ma már nyugalomba vonult és jóhírnevű üzemét fia vezeti. A meleg nyári napokban azonban az öreg úr még mindig sűrűn rendez magának ünnepnapot és szeretettel pepecsel egy-egy hamu­tartón, pálmatartón, kelyhen, rózsaszálon. Mestersége, anyagának a régi szeretete nem hagyja őt nyugodni és most is sűrűn visszatér ahhoz az anyaghoz és a maga készítette szerszámokhoz, amelyekkel nevet terem­tett magának itthon és külföldön és becsületet iparának és nemzetének. KATONA ISTVÁN faszobrászmester. Katona István 1885-ben szül. Budapesten. Ugyanitt végezte el tanulóéveit és felszabadulása után a leg­jelesebb mesterek műhelyében dolgozott. Gyakorlati munkássága mellett igyekezett minden alkalmat megragadni arra, hogy tanfolyamok hallga­tásával, könyvek olvasásával elméleti szaktudását is bővítse. A háborús évek kezdetén önállósította magát és kiváló munkássága révén jó hír­nevet szerzett magának széles körökben. Alig készül kiválóbb műbútor­ipari munka, amelynek szobrászmunkáit ne Katona István végezné. Annak idején a szakmában közfeltűnést keltettek azok a díszdobozok, amelyeket Károly királynak, József főhercegnek, Szurmay aitáborr.agy- nak készített. A kormányzónk részére készült termeskocsi, Auguszta főhercegasszony autójának belseje és számos más hasonló szobrászati munka Katona István szakmai kiválóságát dicséri. Ma már műhelyében mintegy húsz szakmunkást foglalkoztat állandóan. Természetes, hogy a jeles szakember az évek sora alatt számos kitüntetésben részesült és e kitüntetéseket megkoronázta az aranykoszorú, amelyet az 1925. évben rendezett I. Országos Kézművesipari Tárlaton nyert el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom