A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

86

Thék papa kedves öcsémnek szólított és büszke volt rám. De én még büszkébb voltam, mert egyenesen az első Ferenc József magyar király akkor megrendelés alatt lévő koncert-zongorájának készítését bízták reám.

Úgy 1905 táján a Thék-gyárban kitört a nagy sztrájk, mely a zongoraosztályt is magával ragadta. A sztrájk hónapokig tartó tétlenségre kárhoztatta a gyár munkásait, kik közül tán én éreztem legjobban a munkanélküliség átkát, az unalmat.

Ekkor kerültem Havlichek zongoragyároshoz, kinek gyárában csakhamar művezető lettem. Ott született meg az első találmányom, az egyszerű ismétlőszerkezet, mely a drága angol mechanikát teljesen pótolja.

1907-ben önállósítottam magamat, mint zongoraépítőmester.

Saját műhelyemben a zongorák tökéletesítésére irányuló kísérleteket végeztem, bár nyilvánvaló volt előttem, hogy az ezirányú törekvések homlokegyenest ellenkeznek a vagyonszerzéssel. Kísérleteim szabadalmazott találmányokat eredményeztek, melyek közül kettő és pedig tömeggyártásra alkalmas olcsó zongora, valamint automatikus csukóberendezés Amerikában van forgalomban.

Ma, úgy hiszem, a kétszeri kereszthúrozás elvének tökéletes kidolgozásával, valamint a stabil és szabatos működési hangfogómmal nagy lépéssel vittem előre a zongora fejlődését.

És most, amikor az Országos Iparegyesület minden áldozatra kész, agilis rendezősége, mint a becsületes törekvő munka jutalmát, átnyújtotta nekem a legszebbet, a legértékesebbet, az aranykoszorút, bevallom, hogy lelkem mélyén ott tombol az öröm és keserűség vegyes érzése. Öröm a nagyszerű kitüntetésért. De ugyanekkor egy végtelenül fájdalmas jelenség festi magát szemem elé, mint egy átok, egy lesújtó rideg valóság, mint egy megdönthetetlen tragédia, mely tépi, marcangolja ezt a millió sebtől vérző nemzetünket. Ebben a széttépett, szegény meggyalázott és magára hagyott magyar hazánkban nem kell a magyar munka.

HOLLÓSY ZSIGMOND intarziakészítö m. Hollósy Zsigmond egyike legfiatalabb aranykoszorús mestereinknek. 1891-ben Budapesten született és művészi hajlamai már kora ifjúságában az iparművészet lelkiismeretes tanulásra késztetik. Jeles hazai és külföldi mestereknél tökéletesíti kézügyességét és ad teret kifinomult ízlésének. Közben az általános művelődésről sem feledkezik meg és kereskedelmi érettségit tesz. Alig 16 éves korában már a győri vágón- és gépgyárban a francia Waggon Lits társaság étkező- és hálókocsi berakó munkáit készíti és az 5 keze alól kerülnek ki az udvari kocsik remek intarzia munkái is. Alig 20 éves korában már önálló műhelyt nyit és ugyanekkor nagyobb megrendeléseket kap a budapesti Ganz gyártól, a győri vagóngyártól és a m. kir. államvasútaktól. Rövid idő alatt a legkiválóbb hazai asztalosmesterek, mint Thék Endre, Lingel Károly, Mahunka Imre, Hosszú István alkalmazzák remekbekészült intarziáit. De az ország határain túl is, Szerbia, Románia, Olaszország, Csehország asztalosmesterei lépnek vele állandó összeköttetésbe.

Kiváló gonddal, fejlett ízléssel készített munkái széles körben ismertek és ahol kiváló munkáival megjelenik, mindenütt elismerést arat. Számos tanulót nevel, akik szakmájukban kitüntetéssel vizsgáznak és mes-