A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
87 terképző tanfolyamokon szakelőadások keretében neveli az új nemzedéket. Az Országos Iparegyesület által 1925. évben rendezett I. Országos Kézműipari Tárlat bírálóbizottsága az aranykoszorús mester címet ítélte meg Hollósy Zsigmondnak, aki ereje és tudása teljében dolgozik és szerez becsülést mindenfelé művészi mesterségének. HOLZ SCHUCH SÁNDOR intarziametsző. Tiszti családból származik, aki atyjának foglalkozásánál fogva, gyermekkorát galíciai, boszniai és erdélyi gamizonokban tölti. Székelyudvarhelyen végzi középiskolai tanulmányait és az áll. főreáliskola VII. osztályának elvégzése után 1893- ban a budapesti hadapród iskola növendéke lesz. Innen 1896-ban kerül ki mint tiszthelyettes. Egy ideig a 39. gyalogezred tisztje, majd 1908-ban a kismartoni katonai főreáliskola történelem és természetrajz tanára lesz egész a háború kitöréséig. Még katonai tevékenysége során, szabad idejében szeretettel foglalkozik a faberakó művészettel és hogy veleszületett művészi ízlését a mesterség gyakorlati fogásainak elsajátításával halmozza, évenként szabadságidejét Stuttgartban tölti és egy ottani kiváló szakmai gyárban vállal rendszeresen munkát. Hajlamai fokozatosan az ornamentális munkáról a figurális munkára terelik át és iparművészeti kiállításokon saját tervezésű művészi munkái nagy feltűnést keltenek. Anélkül, hogy valamely művésziskolát végzett volna, ösztönös művészete nagy sikereket biztosít számára és tájképei a művész ecsetével versenyeznek úgy színhatás, mint távlat szempontjából. Amikor 1920-ban mint őrnagy nyugdíjba vonul, az eddig műkedvelőként űzött mesterséget hivatásának választja. Ezután több kiállításon vesz részt Münchenben, Milánóban, Fiúméban, Szalonikiben, mindenütt a legteljesebb sikerrel. Az 1926. évben rendezett Kézműipari Tárlaton a legelső díjat, az állami díszoklevelet nyeri el és az 1928. évi II. Országos Kézműipari Tárlat keretében rendezett aranykoszorús mesterversenyen Holzschuch Sándor remekbe készült faberakásai részére az arany mesterkoszorút szerzik meg. HOSSZÚ ISTVÁN műipari lakásberendező. VIII., Práter u. 64. 1873 december 25-én, Balatoncsehiben született, vasútas családból. Dombóváron kezdte meg iparának elsajátítását, ahol már a tanonciskolái vizsga alkalmával oly kiváló szellemi képességről tett tanúbizonyságot, hogy az iskolaszéki elnök és a tanárok az ipari pályáról le akarták beszélni és ettől csak kiváló szaktudású mestere, Antony Antal tántorította el azzal, hogy a magyar iparnak szüksége van intelligens, nagyrahiva- tott egyéniségekre, akik az iparnak zászlóvivői lehetnek. A vidéki nagyobb városokban, majd Budapesten való munkássága közben beiratkozott a Technológia szaktanfolyamára, ahol több elismerő kitüntetésben részesült. 1898-ban pedig első díjat nyert. Majd Gaul Károly államtitkár segítségével be akart jutni a MÁV műhelyébe, de az államtitkár kijelentette, hogy ezt elő nem mozdítja, őt így el nem engedi temetni, mert ő nagyra van hivatva. Tényleg, egy budapesti gyár ki is küldte párizsi tanulmányútra, ahonnan visszatérve, több nagyobb üzemben mint tervező-rajzoló és művezető működött, közben pedig az ipar- művészeti iskola szaktanfolyamát végezte és ott több kitüntetésben részesült. 1906-ban önállósította magát és azóta kézműipari munkákat végezett 30 segéddel és 4—5 jobb családból származó tanoncot alkalmaz.
