A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
8! BALOGH RUDOLF fényképészmester. Balogh Rudolf, aki 1879-ben született Budapesten, az egyébként is nagy intelligenciát kívánó fényképészipar egyik legintelligensebb reprezentánsa. Hat középiskolai osztály elvégzése után a bécsi grafikai és fotográfiái főiskola hallgatója lesz, majd ennek eredményes elvégzése után mintegy 2 évet tölt külföldön, szakmai munkásságban. Főállomásai: München, Görz, Konstantinápoly és Bécs. Hazatérve Budapestre, 1903-ban önálló műtermet nyit, amelynek népszerűsége rohamosan emelkedik. Balogh Rudolf azonban sohasem fektette a fősúlyt az úgynevezett kommerz-fotografálásra, mert nagy külföldi felkészültsége és művészi hajlamai új terek felkutatására sarkalták. Művészi fotográfiái számos folyóiratban és kiállításon keltettek közfeltünést és érdemei elvitathatatlanok az idegenforgalom növelése szempontjából, mert hiszen országunk természeti szépségeinek propagálásában jelentős szerepet játszottak Balogh Rudolf művészi tájképfelvételei. Közismertek azok a pedagógiai felvételek is, amelyek az ő keze alól kerültek ki és újabban a reklámművészettel kapcsolatos felvételei keltenek nagy feltűnést. Nem kevésbé ismert Balogh Rudolf hirlap-il- lusztrátori tevékenysége sem és mint a Pesti Napló állandó munkatársa, közkedveltek fényképriportjai. Balogh Rudolf a háborúban is megállta helyét. Hosszabb ideig József kir. herceg mellett volt a katonai beosztása és a leszereléskor a Ferenc József rend lovagkeresztje, az arany érdemkereszt és az I. osztályú vitézségi érem kitüntetéseknek volt a tulajdonosa. Természetesen szakmai kitüntetései is elsőrangúak és aranyérmen, állami elismerő oklevelén, a kultuszminiszter és a székesfőváros díján kívül, az 1928. évi Kézműipari Tárlaton elnyerte a szakma legnagyobb kitüntetését: az arany- mesterkoszorút. BAUER JÁNOS gombkötő és paszományosmester. Gyakran megesik, hogy a hős katonát halála után éri a legnagyobb kitüntetés. A hős katona becsületrendjét a fejfájára tűzik. Bauer János is ilyen hősi halott, aki halála után nyerte el a magyar kézműiparosok legszebb kitüntetését, az arany mesterkoszorút. Bauer János 1873-ban született Budapesten. Iskoláinak elvégzése után édesapjának, Bauer Ignácnak műhelyében sajátította el mesterségét. Felszabadulása után atyja külföldi tanulmányútra küldi Németországba, ahonnan tudását kibővítve kerül vissza atyja műhelyébe. 1909- ben atyja társul fogadja, akinek halála után, 1917 óta Weisz Simonnal társulva vezeti a céget és növeli annak vevőkörét. Bauer János rövid idő alatt szakmai tekintéllyé válik és különösen hadseregszállításokkal kapcsolatban a legilletékesebb körök kérik tanácsát. Kartársai is nagy tisztelettel és elismeréssel adóznak kiváló tudása iránt és mint a szakmai egyesület elnöke, élénk ipari közéletet élve, lelkesen dolgozik a magyar iparosság érdekében. Az 1925-ben rendezett I. Országos Kézművesipari Tárlat bírálóbizottsága őt ezüstkoszorús mesteri címmel tüntette ki. Fokozott ambícióval készült az 1928. évben másodízben rendezett aranykoszorús mesterversenyre. Egyike volt az első jelentkezőknek és már az év elején jelentette, hogy kiállítási anyagát elkészítette. Még a kiállítás megnyitása előtt, 1928 április 22-én orvosi műtét közben váratlanul el- húnyt és nem érhette meg azt a dicsőséget, anelyet cégének kiállítási 6
