A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

munkájával szerzett. A jeles mesternek halála után a cég által kiállított munkáit ugyanis a bírálóbizottság az arany mesterkoszorúval tüntette ki.

A jeles iparoscsalád jóhírnevének sorsa most már a meghalt aranykoszorús mester fiának kezébe van letéve, aki szintén atyja és nagyatyja mesterségét folytatja.

BÁRÁNY DEZSŐ hegedűkészítömester. Igen jóhírű hegedűkészítőmestereink, Tänzer és Lutz kezei alól került ki Bárány Dezső, ki 1871- ben szül. Budapesten és iskolái elvégzése után, 1888-ban szabadult fel. Felszabadulása után sietett külföldre, ahol a legjelesebb mestereket kereste fel, hogy a hegedűkészítés minden titkát ellesse. Megfelelő felkészültséggel került vissza Budapestre, ahol 1898-ban önálló mesterré lett. Már segéd korában célul tűzte ki, hogy régi híres olasz mesterek készítési titkát felderítse és ennek érdekében régi hegedűk utánzásával különös előszeretettel foglalkozott. Kísérletezései nem csupán a régi híres mesterek hegedűinek külsőségeiben való utánzását, hanem a hang tökéletességének elérését is célozták. E különleges munkálkodása igen szép eredménnyel járt és ma talán egyedüli mester az országban, aki ily művészBárány Dezső

hegedűket előállít. A keze alól kikerült mesterhegedűk többnyire jeles művészek kezébe kerülnek. Az 1928. évi koszorús mesterversenyen dr. Hubay Jenő híres stradiváriusának tökéletes másolatával nyerte el az aranykoszorús mester címet.

BITTNER JÁNOS bronzmüves s egyházi műötvösmester. Született 1851-ben Vingán, Temes megyében. Atyját négyéves korában elvesztette, özvegy édesanyja nemsokára ismét férjhez ment és a kis János mostohaapa mellett mostoha sorsban nevelkedett. Mostohaapjának nagy el- ellenzése dacára végez négy középiskolát, de a nélkülözések és az egészségtelen lakás egészségét kikezdik és a tehetséges gyermek egy éven át mankón kénytelen járni. Bár kitűnő tanuló, mostohaapja asztalosinasnak adja, de fizikuma nem bírja a nehéz deszkák hordozását. így áll be bronzművesinasnak és ötévi keserves tanoncoskodás után végre felszabadulva gyalog indul útnak Budapestre. Hosszas nélkülözések után jut álláshoz egyik budai műhelyben. Fizetése alig elég egy-egy falat kenyérre. Szervezete rövidesen tökéletesen legyengül, amikor ivóvíz helyett tévedésből lugkőoldatot iszik. Természetesen kórházi kezelésbe kerül, ahonnan azonban mint gyógyíthatatlant bocsátják el. Kivászorogva a kórházból egy udvaron összeesik és a házban lakó öregasszonyok veszik gondozás alá. Ezek gondos ápolása talpraállítja a szegény gyermeket és első dolga állás után nézni. Mint fémnyomó segéd vállal alkalmazást és rövidesen mestere első munkása lesz. Adósságait lassanként kifizeti és