A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
lL 6 csökkentését eredményezték és őt főként javítási munkákra kényszerítették. A háború után azonban ismét visszatért régi munkaköréhez és bár az építőipar szünetelése Tiringer számára is korlátozza a munka- lehetőségeket, ma ismét 15 segéddel dolgozik modern üzemében. Tiringer kiváló munkáival már 1925-ben ezüstkoszorút és nagy aranyérmet nyer és az 1928. évi tárlaton viszi el budapesti mesterek elől vidékre az arany mesterkoszorút. Tiringer Ferenc Kecskeméten a legtiszteltebb polgárok sorában foglal helyet. A városi törvényhatósági bizottságnak tagja és az iparostanonciskola felügyelő bizottságának is tagja. TÓTH MIHÁLY cipészmester. A magyar lábbelikészítő ipar egyike azoknak az iparágaknak, melyek nemzetközi viszonylatban is első helyen állanak. A magyar lábbelikészítő szakmunkást még Párizsban is, a divat metropolisában is örömmel alkalmazzák és a legfejlettebb iparú nyugati államokban csodálnak meg egy-egy magyar készítésű cipőt. A kiváló magyar cipészmesterek között is az elsők között foglal helyet Tóth Mihály, aki az 1928. évben rendezett II. aranykoszorús mesterversenyen nyerte el az aranykoszorús mester címet. Tóth Mihály 1878-ban született Recsken. Négyévi tanonckodás után Salgótarjánból Budapestre jött, ahol igyekezett tudását kiegészíteni. E téren az önképző szakegylet végzett igen hasznos munkát, amelynek Tóth Mihály éveken át lelkiismeretes és szorgalmas hallgatója volt. Katcnasorba kerülve, eljutott Bécsbe és amikor leszerelt, továbbra is ott maradt, hogy tudását kiegészítse. A vidékről elindult fiatalember így rövid idő alatt nagy szaktudásra tett szert és amikor 1903-ban Budapestre visszakerült, már a legelőkelőbb belvárosi cégek foglalkoztatták. De ahogy a jó pap holtig tanul, úgy a törekvő iparos sem elégedhetik meg tudásának mértékével és minden alkalmat megragad, ahol szakmai ismereteit bővítheti. Tóth Mihály is ezt tette. A technológia tanfolyamát elvégezte és 1909 májusában önállósította magát. A kezdet nehézségein átvergődve, igen előkelő vevőkörre tett szert, de tanulásának, fáradozásainak gyümölcsét nem élvezhette. Kitört a háború és négy éven át fegyverrel szolgálta hazáját. A háború után elölről kellett kezdenie munkásságát. Nagy szívóssággal tette át magát a nehézségeken és ma a Belváros egyik legkeresettebb mestere, akit a legmagasabb körök foglalkoztatnak. 1926. évben az Országos Kézművesipari Tárlaton már feltűnt a bírálóbizottságnak és szép kiállított tárgyaival nagy aranyérmet nyert. Az 1928. évi kiállításon további fejlődésének adta tanujelét annyira, hogy úri és női cipői látványosságszámba mentek. Szorgalmas tanulással, nagy szerénységgel, de szívóssággal tornázta fel magát a magyar kézmüiparosok első sorába. ZÁBORSZKY IMRE szabómester. Szül. 1873-ban Szeghalmon, Békésmegyében. Tanulóéveit Nagyszalontán töltötte, ahol segédkorában is több mesternél dolgozott. Innen Nagyváradra, majd Budapestre került, ahol szintén több jeles mesternél fordult meg, különösen büszke arra, hogy Vikár Béla jeles belvárosi szabómester egyik első szakmunkása volt. Mint kiváló szakmunkást, 1902-ben a budapesti szabóiparosok hitel- és termelőszövetkezete művezetőül alkalmazza, később pedig mint főszabász működik ugyanitt. Önállósításra csak igen későn kerül a sor. A háborús évek után, 1921-ben, 48 éves korában határozza el ma
