A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. Naményi Ernő: Az iparosok adója

62 kor van helye, ha az adózó jövedelmét hiteles mérleggel és nyereség­veszteség számlával bizonyítja és ha ezek a tartalékolások vagy leírások a mérlegben, illetőleg nyereség-veszteségszámlában szerepelnek. Ha a tartalékolás vagy a leírás nagysága ellen aggály merül fel, a m. kir. adó­hivatalnak jogában áll az összeget a kivetés során könyvvizsgálat vagy helyszíni vizsgálat útján — esetleg szakértők meghallgatásával — meg­állapítani. Ezen eljárás költségét helytelen könyvelés esetében az adózó viseli. A leltári tárgyak elhasználása címén adómentesen nem tartalékol­ható vagy nem írható le nagyobb összeg annál, mint amilyen becsérték­kel az említett tárgyak a vállalat vagyonmérlegében szerepelnek. Ha az adózó az adómentesen tartalékolt vagy leírt összegeket később más olyan célra fordítja, amely címen levonásnak nincsen helye, akkor az ily ösz- szegek hozzászámítandók a felhasználás évében elért üzleti jövede­lemhez. 3. Az adóévet közvetlenül megelőző üzleti évben szenvedett üzleti (üzemi) veszteségek és a behajthatatlan követelések abban az esetben, ha az adózó jövedelmét hiteles mérleggel és nyereség-veszteségszámlával bizonyítja. A behajthatatlan követelések azonban nyilvántartandók és amint utólag egészben vagy részben mégis befolynak, az adózó által külön kimutatandók és azokat annak az évnek jövedelméhez kell hozzá­számítani, amelyben befolytak. Üzleti veszteség alatt csakis az adóévet megelőző és az adóalapot szolgáltató üzleti évben tényleg beállott olyan veszteséget lehet érteni, amely az üzlet jövedelmét apasztja, ellenben a korábbi évből vagy évek­ből áthozott veszteség, valamint a vagyont és nem üzleti jövedelmet apasztó veszteség nem vonható le az üzleti jövedelemből. Kárbiztosítás esetén csak a biztosítás által nem fedezett érték vonható le. Az előző évi veszteség levonásának csak akkor van helye, ha az adózó jövedelmét mérleg- és nyereség-veszteségszámla alapján állapítják meg. Behajthatatlan az olyan üzleti követelés, illetőleg a követelésnek az a része, amelynek behajtása bírói úton megkíséreltetett, de azt behaj­tani nem lehetett. Behajthatatlannak minősíthető valamely követelés akkor is, ha az adózó hitelt érdemlő módon bizonyítja, hogy az adósa fizetésképtelen és hogy a követelésnek bírói úton való behajtását — a behajtási eljárással kapcsolatos költségek megtakarítása végett — csakis ebből az okból nem kísérelte meg. Azt, hogy a követelés behajt­hatatlan, az adózó minden esetben köteles bizonyítani. A kétes követelés tehát még nem minősíthető behajthatatlannak. Az adózó a behajthatatlan követelésekről az adósok neveit és lakó helyeit, a behajthatatlan követelések keletkezési éveit és összegeit fel­tüntető részletes kimutatást köteles a bevalláshoz, illetőleg a nyereség- veszteségszámlához mellékelni. Ügyszintén köteles az előző évben vagy években kimutatott és a legutóbbi üzleti évben egészen vagy részben be­folyt behajthatatlan követelésekről a követelés keletkezési évét feltüntető hasonló listát mellékelni. 4. A tényleg fizetett kamarai illetékek és kárbiztosítási díjak, to­vábbá az üzletet (üzemet) terhelő állami és községi (városi) közvetett és forgalmi adók, illetékek és vámok, valamint azok a járulékok és ösz- szes költségek, amelyeket az adózó a gazdasági, ipari és egyéb, az adó

Next

/
Oldalképek
Tartalom