A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
233 triára 731 kiállító esett. (Nem feltétlenül megbízható egykorú feljegyzések szerint az osztrák csoportban néhány magyar cég is szerepelt.) A londoni világkiállítás úgy Angliára, mint a többi államokra igen tekintélyes előnyöket származtatott. Anglia kivitele a kiállítást kővető két év alatt 21 millió font sterlinggel emelkedett s általában a nemzetközi áruforgalom világszerte hatalmasan föllendült. A beszerzési források, az anyagok, a technikai eljárások ismertekké váltak s a különböző nemzetek az ipari termelés terén egymástól igen sok értékesíthetőt elsajátítottak. Érthető ily viszonyok között, ha a londoni sikert a mindig és mindenben rivális Páris megirigyelte s már négy évvel később: 1855-ben megrendezte a franciák első világkiállítását; a londoninál nem kisebb sikerrel. E nagy sikernek tulajdonítható, hogy a pompásan megrendezett első kiállítás még be sem zárult s máris megszületett az eszme, hogy a jövőben ötévenként rendszeres világkiállításokat kell tartani. Az eszme testet öltött s a párizsi nemzetközi kiállítást — nem ugyan pontosan öt év múlva, de már 1862-berL — követte a londoni második. Sikert hozott ez is. De egyszersmind — főleg az inkább statisztáló államok érdekeltsége körében — meghozta azt a bizonyos érdeklődéshiányt is, amelyeket újabban „E xpositions-Müde“ -nek szoktunk nevezni. Bármily értékes és érdekesen tanulságos anyagot tártak is fel ugyanis ezek az ismétlődő világtárlatok, lényegileg a brit és frank szellem — koncedáljuk: impozáns — vetélkedésének voltak elsősorban és főként tekinthetők; a többi államok pedig vagy csak a keretet adták, vagy pedig — mint a világ minden tájékáról összesereglett nézők támasztották alá a kiállítások anyagi bázisát. A kiállítások luxuriózus dekorálása is sokakban keltett aggályokat s hovatovább általánossá kezdett válni a vélemény, hogy az ötéves lusztrum igen rövid s a világkiállítások számát csökkenteni kell. De nem így történt. 1867-ben, III. Napoleon kifejezett kívánságára kitárja kapuit az újabb párizsi nemzetközi kiállítás, mely éppen az Expositions-Müde-re tekintettel — eddig nem ismert új utakat keres, új tömegvonzó „attrakciók“-kal igyekszik az internacionális érdeklődés fölébresztésére. Ez a kiállítás már nemcsak az elért eredmények, tehát a kor adottságai legmagasabb színvonalának bemutatására szorítkozott, hanem történelmi visszatekintést nyújtott a kőkorszak legprimitívebb eszközeitől és termelvényeitől a technika legújabb, legmodernebb vívmányáig. Ezt a kiállítást bátran nevezhetjük az emberi munka diadalmas szimfóniájának, mert kozmikus, nagyszerű egységében tárta fel mindazt, amit az emberi munka, az emberi civilizáció évezredek beláthatatlan hosszú során át megalkotott. A kiállítás külső megjelenülése fényes, ízléses és impozán's. Terjedelme minden eddigi kiállításét felülmúló és látogatottsága nagyon tekintélyes. Látogatóinak összes száma 9,826.000, legnagyobb napi látogatottság 110.420 fizető. Az igénybe vett terület 663.138 m2. Az összes kiállítók száma 50.226. 1871-ben ismét Angimra került a sor. Ez alkalommal azonban Anglia lefékezett tempóval dolgozott s a kiállítást csupán néhány speciális szakmára korlátozta. * ❖ *
