A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
234 Miközben Anglia és Franciaország — az iparűző államok többé- kevésbé élénk részvétele mellett — versenyeztek egymással, azalatt az. osztrák főváros valóságos világvárossá, fontos ipari és kereskedelmi gócponttá küzdötte fel magát s elérkezettnek látta az időt, hogy maga is sorompóba lépjen. E feltörekvő metropolis is világkiállítás rendezésének eszméjével foglalkozott s tiszteletreméltó kitartással, áldozatkészséggel és céltudatossággal törekedett arra, hogy akciójának sikere ne maradjon London és Páris eredményei mögött. Az 1873-iki bécsi világkiállítás egészen új és nevezetes etappe a kiállítások történelmi fejlődésében. Bécs és az osztrák gazdasági élet ez időben a „nagy krach“ gazdasági válságát vészelte éppen át s éppen nem volt jogosulatlan az aggályoskodás, mely a világkiállítás megrendezésének roppant erőfeszítéseitől, a gazdasági krízis hullámvonalának kimé- lyülésétől tartott. A város, az ország hihetetlen áldozatokat hozott, óriási erőfeszítést munkában és anyagiakban egyaránt. Az egész ország, sőt az egész kul- túrvilág összfigyelme a „Rotunde“-ra koncentrálódott, hol egy gazdaságilag letört ország készített elő oly nagyszabású indusztriális és kulturális seregszemlét, melyhez foghatót eleddig sem London, sem Páris. nem produkált. Ha a londoni világtárlatokat angol-szász komoly alaposság, a párisiakat fejlett műízlés jellemezte, úgy joggal állapíthatjuk meg, hogy az 1873-iki bécsi kiállítás az eddigiek összes tanulságait felhasználta s a rendezőség a roppant arányokban megkezdett akciót megtermékenyítette oly szűz területek feltárásával, melyeket az előző világ- kiállítások teljesen figyelmen kívül hagytak. A bécsi világkiállításon kapcsolódott be először a világkiállítások anvaggyüjteményébe a bányászat, növény- és állattenyésztés, mintegy dokumentálandó, hogy az ipar és kereskedelem ősforrása az őstermelés és igazi termelési kultúra csak ott fejlődhetik ki, ahol őstermelés, ipar és kereskedelem között intézményesen biztosítva van a zavartalan harmónia. Felölelte továbbá a kiállítás a termelési és forgalmi statisztika, a műszaki tudomány és nevelésügy anyagát is, úgyhogy ezáltal valóságos enciklopédikus jelleget öltött. Ismételjük, nagyszabású és elismerten impozáns keretek között zajlott le az első bécsi világkiállítás. Tudásban, energiában, jószándékban és leleményességben igazán nem volt hiány. Ellenkezőleg, éppen a túl- ságba hajtott erőfeszítés, a túlterjeszkedés lett okozója annak, hogy az elért erkölcsi eredmények legkevésbé sem állottak arányban az anyagiakkal. A záróelszámolások 20 millió deficitet konstatáltak, oly horribilis összeget tehát, mely egy gazdaságilag kedvező viszonyok között élő állam szempontjából is érzékeny tehertételt jelentett volna. Mit jelentett tehát az anélkül is súlyos krízissel küzdő Ausztria számára. Reakciót, csüggedést, letargiát, melyből nehéz volt a feltámadás. És jelentett még valamit! A világ közvéleménye ráeszmélt arra az igazságra, hogy a világ- kiállítások szakadatlan sora hátrányosan hat a gazdaséigi életre s az ötéves lusztrumokat nem kévés elviselni az iparűző államok teherbíró képessége. Ráeszmélt továbbá arra is, hogy az eddigi világkiállítások rendezése körül sok hiba történt, melyeknek kiküszöbölése elsőrendű érdek.
