A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
232 A gazdálkodó nemzeti egyedek internacionalizmusát többé nem szüntethette meg sem szurony, sem politikai intrika, sem az akkori tudományos világnak nem egyszer kacagásra gerjesztő próbálkozása. Stephenson kinevetett, sínenfutó első vasúti gőzvonata, minden gáncs ellenére csak elindult és a civilizált államokban lassanként az Ember szolgálatába szegődött minden természeti erő. A kapitalista társadalmi rend a maga lenyűgözően félelmetes és mégis felbecsülhetetlen eredményekkel kecsegtető mivoltában kiteljesült s a produkció és áru- forgalmazás nemzetköziségének korszaka köszöntött rá a kultúrnemzetek összességére. Említettük, hogy az első „világkiállítást“ Nürnberg városa rendezte ,,Mit viel Verdruss und Mühe“ az Urnák 1569-ik esztendejében. Merész vállalkozás volt ez abban az időben s éppen nem csodálkozunk, ha a kiállítási anyag összehordása — az elképzelhetően primitív viszonyok között — sok bosszúságot és fáradságot okozott az érdemes magisztrátusnak. A nemes város ugyanis néhány évszázaddal elgaloppozta magát, nem számolván azzal, hogy egy nemzetközi kiállítás alapfeltétele, sok más, nemkevésbé fontos körülmény mellett, a közlekedési viszonyok lehető legnagyobbfokú fejlettsége és az egymásrautaltság felismerése. Nem, valóban nem lehetett a világkiállítások követésreméltó iskolapéldája a nürnbergi kísérlet. De mégis tisztelettel kell meghajolnunk a kezdeményezés előtt, mert letagadhatatlan, hogy a germán frank szellem már sok évszázaddal ezelőtt is hajlandó volt versenyre kelni mindazokkal a népi törekvésekkel, melyek az ipari termelés tökéletesbülésében látták gazdasági és ezen át politikai érvényesülésük előfeltételét. A világkiállítások modern értelemben felfogott gondolata azonban mégsem német, hanem angol talajban vert erőteljes gyökeret. Az 1845-iki londoni országos kiállításon született meg a gondolat. Felvetette pedig Viktória angol királynő néhai férje, a „prince consort“, Albert herceg, aki a világkiállítás szükségessége mellett a következő szavakkal érvelt: „A kiállítás célja és feladata, hogy az egész emberi nem fejlődésének magas színvonaláról hű és eleven képet nyújtson és kijelölje azt az irányt, melyben a népeknek és nemzeteknek kultúrájuk és anyagi tevékenységük fejlesztése érdekében haladniok kell. E kiállításnak meg kell győzni bennünket arról is, hogy e törekvések csak akkor valósulhatnak meg tökéletesen, ha. egymás kölcsönös támogatcisára készen állunk, tehát béke, szeretet, kölcsönös támogatás által, melyekre nemcsak az egyes embereknek, hanem a föld valamennyi népeinek készen kell lenniök“. A herceg szavaira az egész kultúrvilág felfigyelt s az első londoni világkiállítás 1851-ben valóban létrejött. A kiállítás igen nagy külső és belső sikerrel zajlott le. A hatalmas tömegű látogatóközönség igen gazdag és rendkívül tanulságos kiállítási kollekciókon át ismerhette meg és csodálhatta a kultúrnemzetek impozáns technikai felkészültségéről tanúskodó produktumait. A kristálypalota termeit 14.837 kiállító pompás anyaga töltötte meg. E számból Nagybritánniára 7381, az Amerikai Egyesült Államokra 4990, Francia- országra 1710, Poroszországra és a többi német államokra 1536, Ausz