A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok

231

Az ezredéves országos kiállítás megrendezését az 1892. évi II. törvénycikk rendelte el.

Az ezeréves magyar nemzetnek ez a nagyszabású — s tegyük hozzá mintaszerűen megrendezett — gazdasági, tudományos és társadalmi bemutatkozása sokkal közelebb áll a jelenhez, minthogy előkészületeivel, befolyásával, különböző irányú kihatásaival bővebben foglalkozni szükségesnek látszanék. Különben is egész könyvtárt kitevő, kitűnő szakművek foglalkoznak minden vonatkozásban hazánk eme legnagyobb méretű legreprezentatívabb jellegű kiállításával. Feladatunk tehát csupán arra szorítkozik, hogy néhány számadat ideiktatásával dokumentáljuk az elért eredményeket.

A kiállítók összes száma 21.210 volt; az elfoglalt fedett terület 116.280 m2-t, a szabad terület pedig 68.225 nr-t tett ki. Ez a létszám a kiállítási anyag által tényleg lefoglalt mennyiséget tünteti fel; a kiállítási összterület azonban a félmillió m2-t is meghaladta. A látogatók összes száma 5,736.157. A bevételek összege 5,383.786 forintra, a kiadásoké 5,271.590 forintra rúgott. A fedezetlen összpasszíva ezúttal is félmillió forint körül állott.

És most térjünk át a kiállításoknak egy újabb típusára:

a világkiállításokra

Periklésztől d'Avéze marquisig, Nürnbergtől Párisig, Amsterdamtól Triestig, Bécstől Budapestig és Budapesttől Nagyszebenig a kiállításügy valóban óriási fejlődési periódusokon, alaki és társadalmi változásokon ment keresztül. A műízlés sokszor hivalgó fitogtatásától eljutott a racionális gazdasági szükségszerűségnek felismeréséig, a műtárlattól az indusztriális termelés seregszemléjéig. De itt sem állt meg. A technikai tudományok fejlődése, az új találmányok gyakorlati értékesítése új — eleddig legfeljebb csak sejtett — lehetőségeket nyitott meg a lyekről érdemes feljegyezni, hogy a Jacquard modelljét a 19. század kiállítási ügyek fáradhatatlan propagálói számára. A szövőszékek, me- első felének primitív értékbecslése csak bronzéremre méltatta, a gőzgép, az elektromosság stb. stb. a modern kapitalizmus kialakulásához vezettek s a kultúrnemzetekben felébresztették a törekvést, hogy a termelés tényezőit mindjobban kihasználják, a termelvényeket a lehető legelőnyösebben értékesítsék és a gazdasági kapcsolatokat, az ország viszonylag szűk határain túlterjeszkedve, nemzetközi viszonylatban is kiépítsék.

Talán nem állunk messze az igazságtól, ha figyelmeztetni merjük az olvasót Napoleon világbirodalmi törekvéseire, melyek — ha nem valósulhattak is meg — legalább is tápanyagot szolgáltattak egy nemzetközibb felfogás kialakulására úgy gazdasági, mint társadalmi téren. Igaz, hogy Napokon bukása után a „szent szövetség“ mindent elkövetett a kiérlelődött demokratikusabb felfogás semlegesítése érdekében, de ez a törekvése csupán politikai vonatkozású területeken volt realizálható.