A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
230 aki Kossuth föntebb idézett, kőbe kívánkozó és ma is érvényes arany- igazságait tömörebben és szabatosabban tudná kifejezésre juttatni?! Az 1843-iki kiállítást nyomon követte az 1844-iki. Nem részletezzük ezeket a kiállításokat, csupán egy rövid statisztikát közlünk, mely alkalmas a kiállításügy fejlődésének menetére rávilágítani. 1842- ben volt 213 kiállító 14.425 fizető látogató. 1843- ban volt 244 „ 12.250 „ „ 1845- ben volt 140 „ 13.697 „ „ 1846- ban volt 516 „ 22.136 „ „ Az 1845-iki kiállítás visszaesése csak látszólagos. Ez a kiállítás ugyanis kifejezetten ama vállalatok és műhelyek termékeinek bemutatására rendeztetett csupán, melyek az 1842-iki kiállítás után keletkeztek, illetve fejlődtek magasabb színvonalra. A legközelebbi országos műkiállítást Kossuth, illetve az iparegyesület 1850-re tervezte. A szabadságharc és a reája következő nemzeti katasztrófa azonban a kiállítási akciókat hosszú időre beszüntette. A 40-es évek kiállítási történelmének teljességéhez tartozik még annak a megemlítése is, hogy a kiállítási akcióban a vidék sem maradt tétlen s vidéki városaink szinte vetélkedve rendezték meg — inkább provinciális érdekű — kiállításaikat. 1843-ban Nagyszeben, 1844-ben Kolozsvár és Nagyszeben, 1846-ban Kassa, Eperjes és Győr, 1847-ben Sopron és Nagyszeben rendeztek általában jelentőssikerű kiállításokat. Hs * * Ismertetnünk kell még dióhéjban két legnagyobb országos kiállításunk: az 1885-iki országos és az 1896-iki milleniumi kiállítások előzményeit és eredményeit is. Az 1885-iki országos kiállítást nagyszabású előkészítő munkálatok előzték meg s hazánk e valóban európai értelemben vett első nagyszabású kiállítása igen jelentős erkölcsi sikert ért el úgy a belföldön, mint a külföldről rekrutálódott látogatók tömegeinek körében. Magyarország lakossága voltaképen ekkor eszmélt fel elsőízben saját, éppen nem jelentéktelennek bizonyult produkcióképességére — ezenkívül pedig a külföld bizalma is felébredt s a kiállítás nyomán internacionális viszonylatban is igen élénk gazdasági tevékenység fakadt, mely az ország anyagi helyzetének tartós és gyökeres javulását idézte elő. Számokban kifejezve: a kiállítási terület 300.000 m2-t tett ki; ebből 102 épületben 70.000 m2 volt fedett terület. Az építkezés költségei kétmillió forintra rúgtak; a látogatók száma 1,759.368 volt; a bevételek főösszege 3,637.452 forintot, a kiadásoké 3,598.955 forintott tett ki. Látható e két utóbbi adatból, hogy már a bevétel-kiadási mérleg is passzív volt s még ezen felül is közel félmillió deficitet kellett elszenvedni, mely körülmény a kézzelfogható normális siker mellett is egyelőre meglehetősen lelohasztotta az országos kiállítások rendezésére irányuló kedvet. Annál gyakrabban ismétlődtek meg azonban a helyi jellegű és többnyire szakkiállítások, melyek az illető vidék gazdasági életének föllendítése körül sikeresen működtek közre.
