A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
225 divatra, mulatságra és a hivalkodás minden elképzelhető lehetőségeire, divattá tette a kiállítások divatját is, tisztán csak saját felsőbbrendűségének splendid dokumentálására s nem is eszmélve arra, hogy amikor önös érdekeit szolgálja az új szenzáció, ugyanakkor páváskodásával egy univerzális jelentőségű közgazdasági intézménynek veti meg az alapját. Az első ilyen kiállítás 1763-ban zajlott le. Jellege: műkiállítás. Sikere: minden várakozáson felül való. Nemcsak az udvart, nemcsak a kiváltságosak osztályát: Párizs egész népét is elbűvölte a sok látnivaló, amely pedig korántsem a dolgozó tömegek termelésének önérzetbiztató eredményeit tárta fel, hanem sokkal inkább azt a hallatlan luxust állította közszemlére, amit főrendű hatalmasságok, udvari kegyencek és egyéb paraziták fejtettek ki a dolgozó, verejtékező és százszorosán megalázott nép rovására. Mai világszemléletünk józan logikája szerint azt kellene hinnünk, hogy az 1763-iki első párizsi műkiállítás pompája egyenesen felbőszítette a kiuzsorázott népet. Ostoba szentimentálizmus! A műkiállítások népszerűsége egyre gyarapodott és nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az intézmény hovatovább közszükségietté vált. ,,Panem et circenses!“ Az elgyötört népnek talán eleinte narkotikum volt megfüröszteni sóvár szemeit az eléje táruló pompában. Később azonban a kiállítás ösztönösen megsejtett lelki szükségletévé vált s csak a forradalom demokratikusabb eszmeáramlatára volt még szükség, hogy a hivalgó pompa kultusza mellett felismerje a kiállítások gazdasági jelentőségét. sjc ' -fi 'Jfi 1797-ben az illetékesek — ezidőszerint az ötszázak tanácsa — már gazdasági szemszögből vizsgálja a kiállítások jelentőségét s Dannon és de Neuchateau tudományos megállapításokon nyugvó lelkes agitáció ja folytán 1798 szeptember 18-án megnyílt a Marsmezön az első 13 napos ídö- tartamú francia ipar kiállítás. Csaknem egynegyedévezredre volt tehát szükség az 1569-iki germán kezdeményezésektől az 1789-iki francia kezdeményezésekig. És feljegyzésre érdemes jelenség, hogy amíg az első nürnbergi kiállítás gondolatára az ősi iparűzés produkciójának magasfokú fejlettsége vezetett, addig az első párizsi iparkiállítás annak a megfontolásnak köszönheti létrejöttét, mikép Franciország hanyatló, de még mindig eleven erővel életképes iparát csakis a nyilvános bemutatás hatékony propagatórius eszközével lehet ismét a regenerálódás és fokozatos fejlődés útjára terelni. Ezt a kiállítást már a versenyeszme —■ különösen a gyűlölt Angliával való versenyzés olthatatlan vágya — hívta életre. Az 1798-iki párizsi kiállítás, bár a kezdet nehézségeivel kellett megküzdenie és lerongyolódott gazdasági viszonyokkal kellett számolnia, határozottan zajos sikerrel zárult. Igaz, hogy mindössze 110 kiállítója volt, de az is tény, hogy a résztvevő vállalatok — maga a kormány is — mindent elkövetett, hogy a 68 fülkében elhelyezett kollekció minél célszerűbb csoportosításban s minél díszesebb, ízlésesebb külső megjelenési formában kerüljön bemutatóra. A várakozást fölülmúló siker tette a már említett d‘Avéze marquis-t is a kiállítási eszme tettrekész hívévé. Ez az előkelő főnemes úr a sev15
