A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
224 Az első, mai értelemben vett, sőt mi több, internacionális jellegű árukiállítás megrendezése Nürnberg városának örök érdeme. Hogy az ipar és művészet e nagymultú metropolisának érdemes magisztrátusa mily helyesen fogta fel a kiállítások célzatát, mi sem igazolja inkább, mint az 1569-ben megrendezett első kiállítás hirdetménye (figyelem: az első kiállítási propaganda irat!), mely a következőképpen hangzik: „Im Rathaus daselpst hat die Stadtvogtey im Jahr Christe 1569 ain zum ergetzen und verwundern für allminiglich dem erenhaften Hant- werker stand“ zu Nutz und firtreflichen Lerr ale Newerungen in den Hautirungen der Newzait aus der ganzen Welt, selbander mit unsere Ainhaimische Kunsterzaigniss mit viel Verdruss und Mühe zum begucken niedergelegt, was noch in Rainer Stadt geschehen ist. Um die Männer von Künstliche fertigkeiten in ihren Arbeiten behelf ten zu seyn ist ain getruckter Ausweys an die Mawer zu Belehrung aler Sachen, und Aufklärung angenagelt in mer als 100 Sachen zu schauen wer schreibkundig ist tarf selbigen abschraiben, und zum ewigen Gedachtniss seinen Kindes-kindern vermachen“. A kiállításügy történelmének egyes kutatói szeretik a modern kiállítások megrendezésének érdemét francia kezdeményezésre hárítani. A fent idézett okmány azonban világosan beszél és tudtunkra adja, hogy jóval a modern kiállításügy ősapjaként tisztelt d‘Avéze marquis 1789- iki fellépése előtt Nürnberg már rendezett, nem helyi, nem is országos, hanem nemzetközi jellegű — mondhatjuk egész bátran — világkiállítást. * * * Mindazáltal tényeket — történelmi adatokkal igazolt tényeket — hamisítanánk: letagadni akarván, miképp a francia géniusznak a kiállítási ügy fejlesztése körül elévülhetetlen érdemei vannak. Ellenkezőleg áll a dolog. Amidőn a céhek eleven ereje hanyatlásnak indult, amidőn a bennük germán szisztematikussággal megtestesült termelési szellemet az osztályharcos jelszópolitika kezdte mételyezni, amidőn tehát e gazdasági szempontból éppúgy mint kultúrtörténelmi vonatkozásaiban alig felbecsülhető jelentőségre szert tett intézmények kiélési formáikkal lényegüktől és prediszpozicióiktól eltérő tévutakra terelődtek — két évszázados tespedés után — egyszerre csak életrekelt a francia gondolat, mely a maga sajátos eszközeivel és stílusával új lendületet, új értelmet adott a kiállításügynek. És meg kell állapítanunk, hogy a német földből átültetett s ott elcsenevészedett palánta a francia leleményesség és ízlés humuszában pompázatos tenyészetre elevenedett. A XVIII. század kiállításügyének történelmében a vezető és megtermékenyítő szerep vitat- hatlanul Franciaország érdeme. ❖ ❖ * A „rokokó század“ kora XV. Lajos vagy még inkább: madame Pom- padur! Élvhajhászó, költekező király, örökös szenzációra éhes, pazarló udvar, a politikai raffinement minden boszorkánykenőcsével megkent elképzelhetetlenül hiú királyi kokott, aki éppúgy kezében tartotta az uralkodót, mint az agyonsanyargatott, lelketlenül kiszipolyozott népmilliók sorsát; aki féktelen feltűnési vágyában számolatlan milliókat költött
