A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
17 A pajtásságok számbeli gyarapodásával s a közös érdekek tudatának erősbödésével együtt járt a kölcsönös segítés és védelem érzetének kifejlődése, a kor vallásos iránya pedig a közös istentisztelet szokását hmosította meg köztük; a pajtásságba tartozók beteg tagjaikat ápolták, elhalt pajtásaikat eltemették, özvegyeiket és árváikat istápolták, közös oltárt építettek stb. Az eredetileg egy-egy urasági kézművestelepből kifejlődött a Bruderschaft, a fraternitas, ezekből pedig a betegápoló, temetkezési- és oltáregyesületek. A pajtásságoknak — amint láttuk — két alkotó eleme volt: az udvari kézművesek és az ú. n. szabad iparosok. A közös érdekek hathatósabb védelme, az alkalmatlan szabadversenytől való szabadulás, sőt, ha ezt a kifejezést használhatjuk — a kartellszerű szövetkezésben rejlő gazdasági előnyök: voltak azok a rugók, amelyek a kézművesek társulását elősegítették. A német városok rohamos fejlődésével s a szabadiparosoknak a városokban mindinkább szaporodó tömegével szemben mihamar gyöngének bizonyult a Bruderschaft; a pajtásságokban, oltáregyesületekben összeverődött iparosoknak tehát gondoskodniok kellett olyan eszközökről, amelyek további boldogulásukat biztosítják, a mindinkább kényelmetlenné váló ipari versenyt megakadályozzák s a kézművességnek megfelelő tekintélyt, befolyást és hatalmat kölcsönöznek. Előzőleg már említettük, hogy az iparosságnak a szolgasorból való felszabadulását munkájuknak nélkülözhetetlen és értékes volta — jóformán minden külső vagy erőszakos behatás nélkül — idézte elő. A földesúr nemcsak bizonyos kiváltságokban részesítette kézműves jobbágyait, robotosait, de később szabaddá tette; sőt a szabadság kiváltságával édesgette is őket várai körébe, udvarába. A városokra nézve szintén nélkülözhetetlen volt a kézművesiparosság letelepülése; hiszen a városokat gazdaggátevő vásárok és kereskedelmi összeköttetések az iparosok cikkei nélkül el sem képzelhetők. A város urai, később hatóságai (tanács) tehát szintén igyekeztek a kézművestelepek kedvében járni s mikor a pajtásságok és oltáregyesületek megerősödve, a városok védelmében is számottevő szerepet vállalhattak, viszonzásul a városok urai és hatóságai készek valának az iparosok társulatait is védelmükbe venni s ezt az oltalmat törvényesen szabályozni. A tekintélyre szert tett kézművestársulatok lassanként kivívják vagy kicsikarják a privilégiumokat, s ezekben a kiváltságokban a vallásos és emberbaráti, nemkülönben társadalmi kötelezettségek mellett — igyekeznek saját érdekeiket is körülbástyázni. Megalakulnak a csak bizonyos foglalkozási kört betöltő mesteremberek céhei, s kiváltságaikat, rendtartásaikat, szokásaikat, védelmi rendszabályaikat a fenható- sági jogokat gyakorló személlyel vagy közülettel megerősíttetik. Céhlevelet, ártikulusokat nyernek s ezeken belül olyan autonómiát, mely a saját ügyeikben való rendelkezésüket biztosítja. A régi, vallásos társulatokból céhekké alakult iparosegyesületek ártikulusai természetesen nagy súlyt helyeznek a lelki életre, a hitbeli buzgóság fokozására, a tiszta, erkölcsös életre. Az özvegyekről és az ár-/-""TTT_"N vákról való gondoskodás, az elhunyt iparostársak eltemetése, a beteged : jX . istápolása, fontos szerepet játszanak a céhek életében; de kitérj eszkefl- ^A'.tiv:
