A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

37

voltak a panaszok és demonstrációk a tarthatatlan állapotok fölött. A porosz ipartörvényt, melynek 1872. évi ipartörvényünk másolata, azóta háromszor módosították és a mienk megmaradt rendületlenül régi hibáival, tarthatatlanságában. A második iparosgyülésen azonban oly impozánsan nyilatkozott a hazai iparosság az iparviszonyok rendezése mellett, hogy maga az e kérdésben határozni nem tudó és állást foglalni nem merő kormány is végre elérkezettnek látta az időt, az ipartörvény módosításának ügyét komoly tanácskozás tárgyává tenni. Nagymérvű befolyást gyakorolt ez elhatározásra Matlekovics Sándor, ki ezidőben lett az ipar- és keresk. minisztérium államtitkárja és aki a mostani törvényjavaslatnak szerzője. így született meg a kamarai ankét é, a második szakértekezlet, melynek tanácskozásairól vaskos kötetek jelentek meg. A szakirodalom is többízben, mind a két álláspontból foglalkozott e kérdéssel. És a beavatott körök tudják, hogy a kormány álláspontja az első szakértői értekezlettől egész máig, nagy átalakuláson ment keresztül. A merev iparszabadság álláspontját a kormány lassankint feladta és részben a hazai iparosság egyhangú követelményeivel szemben, részben az új osztrák ipartörvény által inaugurált irány hatása alatt indíttatva érezte magát a kézmű- iparosok sarkalatos követelményeinek egy részét legalább konczedálni.«

»A ma előttünk fekvő ipartörvényjavaslat egészbenvéve önálló alkotás, mely nem simul külföldi mintákhoz, nem másol idegen országok alkotásaiból. De ez önállóságában egy sarkalatos hibától menekülni nem tud. Határozatlan iránya jellemzi az egész javaslatot. Mintha készítője ingadozott volna jobbra is, balra is. Teljesíteni szerette volna az iparosok kívánságát, de nem akarta a szabad ipar föltétien híveinek és követőinek tetszését is eljátszani. így természetesen elérte azt, hogy sem az egyik fél, sem a másik nincs a javaslattal megelégedve. A qualifikáczióban és kötelező ipartársulásban a nagy ipar versenye ellenében védelmet kereső kézműiparos-osztály nem találja meg az új javaslatban sem a qualifikáczió elrendelését, sem a föltétien kényszertársulást. Az elsőből csak Ízelítőt kap, ez utóbbi pedig oly alternatív intézkedések által van megnehezítve, melyek léteiét sok helyen legalább is kérdésessé fogják tenni. És így sem az egyik, sem a másik fél nem találja a javaslatban azt, amit keres, ami után tizenkét év óta a jelenlegi törvény által alkotott ideiglenes állapotok folyamában, folyvást áhítozott.«

»A képesítést az új törvény általánosságában nem érvényesíti. Közegészségügyi, közrendészeti és közbiztonsági szempontból felhozta ugyan az engedélyezett iparok (5. §) sorozatát, melyeknek űzése esetleg bizonyos számhoz köthető és föltételek által szabályozható ; az építészeti ipar pedig e javaslat szerint képesítéstől tehető (de nem teendő) függővé. Ez az egész, ami a képesítésre vonatkozik s ami a hazai iparosoknak igényeit, egyik legfőbb kívánságuk tekintetében, nem fogja kielégíthetni.«

»Az ipartestületek alakítását és minden szakmabeli iparosra való kötelező kiterjesztését is kontemplálja a törvényjavaslat. Azonban oly furfangosan szövegezi az alakításra vonatkozó intézkedést, mintha szándékosan meg akarná nehezíteni e testületek életbeléptetését. Ily ipartestületek törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban az iparhatóság által alakítandók ugyan, de 1. az önálló iparosok kívánatára, 2. az illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatásával, 3. a törvényhatóság határozata alapján ! Mirevaló ez a háromszoros retorta? Arra talán, hogy az iparosok a hosz- szas tárgyalások alatt kedvüket veszítsék az oly fontos intézmény létesítésétől, melynek működési és hatásköre oly szorosan összefügg a helvi ipar fejlő-