A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

26

jutását, az agónia Első Ferenc király 1802-ben kiadott új általános céhszabályzatával, — amelyik a céheket a legerősebb hatósági felügyelet alá helyezi és működésében a közérdekkel egyező ténykedésre szorítja — megkezdődött.

A céhintézmény ellen forduló közhangulatnak hatalmas lökést ad Széchényi István gróf első nagy reformmunkája, az 1830-ban megjelent »Hitel«, amelynek »A céhek s limitatio feleslege« cimű fejezete szerint »a céhek örökké hátráltatják a termesztmények s mesterművek árának egymás közti rendes arányát«, amiért is »a céhek s limitatio megszűnése nagy hasznot hajtana s igen könnyen eszközölhető is.«

A vármegyék is feliratokban kérték a céhek végleges eltörlését s az ipar- szabadság kimondását s mikor az 1840-i országgyűlés »A gyárak jogviszonyairól« alkotott XVII. t.-c. 5. §-ában kimondotta, hogy »a gyártó intézetében mindennemű mesterséget űző segédmunkásokat szabadon alkalmazhat«, ez a rendelkezés nemcsak a céhek ősi előjogain ütött halálos sebet, de törvényesítette a szabad iparűzésnek eddigelé csak elméletben hangoztatott elvét is.

A reformok, az újítások azonban a gyakorlati életben igen nehezen voltak keresztülvihetők ; az akkori közigazgatás lassú és szövevényes volta, a többé- kevésbé zavaros politikai viszonyok, nemkülönben a még mindig bizonyos hatalmat jelentő céhek ellenállása módot adott arra, hogy a céhek — ha megszorított hatalmi és tevékenységi körben is — de tovább éljenek ; sőt az első magyar felelős kormány kereskedelemügyi miniszterének, Klauzál Gábornak a céheket megreformálni szándékozó ideiglenes rendelet«1) — újabb éltető befecskendezés gyanánt hatott, mert ha a céhkiváltságok további megszorítását tartalmazta is, tényleg azonban a céheknek további fennállását, sőt szükségszerűségét törvényesítette.

A Klauzál-féle rendelet 107 szakaszból állott és 1-—9. §-ai az iparos tanulók viszonyait szabályozták. Többek között az »iparostanulók« ezentúl »inas« szóval nem voltak illethetők, háziszolgálatra nem, csakis a mesterségnél alkalmazhatók. A 10—26. §§-ban a segédek (a céhvilágban »legények«) feljogosíttattak arra, hogy alkalmaztatási helyüket és mesterüket tetszés szerint maguk válaszszák s ugyanezekben a szakaszokban kimondatott az is, hogy a mester és a segédje közti viszony szabad egyezkedés tárgyai ; a 27—75. §-ok a céhelőljáró felügyelete alá helyezett segédszállókról, kórházi segédpénztárakról és az ú. n. remek-bizottmány hivatásáról és működéséről intézkedtek; a 76—82. §-ok pedig kimondották, hogy ezentúl saját kezére (»segéd nélkül«)bárki folytathat ipart, ebben a szabadságában senkit a céh nem korlátozhat. A hátralévő szakaszok a 3—3 mesterből és segédből álló ipari békéltető bizottságok intézményét létesítették.

Mi sem természetesebb, minthogy a Klauzál-féle céhreformból a szabadságharc zivatarai közepette semmi sem lett ; aminthogy érthető az is, ha az abszolút kormány a független magyar minisztérium rendelkezéseit érvényesíteni nem volt hajlandó ; mivel azonban az osztrák tartományokban a kézművesipar már bizonyosfokú közigazgatási rendezésnek vettetett alá és mivel a bécsi körök beolvasztási politikájának is ez felelt meg : a magyar ügyeket intéző helytartótanács egy 1851 február 6-án kiadott »Ideiglenes Utasításban« szabályozta a kereskedés és ipar gyakorlását Magyarországon is s ebben a szabályozásban a céhekre szintén kiterjeszkedett.2)

1) Az 1848 június 9-én kelt 1530. számú »A céhszabályokat módosító rendelet«.

2) Provisoriche Instruktion über die Regelung der Handels- und Gewerbsverhältnisse im Kronland Ungarn. — A kereskedelmi és iparviszonyoknak Magyarkoronaországbani szabályozását tárgyazó ideiglenes utasítás.