A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
■mpiliiiliillij .....i„ j sé g enyhülni kezd. Kereskedelmi szerződések kötése mindegyre sűrűbbé lesz. Ezek alapján kezdenek kialakulni állandóbb jellegű külkereskedelmi relációk. A közlekedési viszonyok szemlátomást javulnak s az utazási és árufuvarozási lehetőségek a kereskedelem érdeklődését a külföldi piacokra irányítják. Jelentős mérvben megélénkül az idegenforgalom; a legtöbb államban nem ellenség, nem »gyanús elem« többé a külföldi, hanem szívesen látott vendég, aki pénzt és elevenséget hoz az országba. Az általános helyzet javulását természetesen Magyarország is megérzi, bár nálunk még bizonyos gátlást okozó, külön nehezékeket kell hordoznia a gazdasági életnek. Az utódállamok politikai gyanakvása és gazdasági féltékenysége mitsem enyhült, sőt talán még nagyobb, mint valaha. Ausztria és Csehszlovákia minden magyar megmozdulást, minden magyar gazdasági akciót ellenakciókkal, sőt barátságtalan, tendenciózus propagandával elgáncsolni törekszik. Románia és Jugoszlávia ezenfelül még a teljes elzárkózás gazdasági politikáját is kijátsza ellenünk. Az országban nyomasztó a pénzhiány, mit még fokoz a súlyos adóteher, valamint a belföldi kényszerkölcsön kibocsátása. Viszont megalakul a Magyar Nemzeti Bank, mely a hitelviszonyok gyorsabb ütemű konszolidálódására nyújt reményt s bekövetkezik a valuta stabilizálódása, melyet a gazdasági közvélemény méltán köszönt a jobb jövő rég várt előhírnöke gyanánt. Az ébredező bizalom új lendületet ad a termelésnek, mely — a hazai szükséglet kielégítésén kívül és felül — az exportlehetőségek felkutatását, különösen a Balkán és a közeli Kelet piacainak meghódítását tűzi ki legfőbb törekvése gyanánt. Ily javulás felé hajló, bár még mindig küzdelmes állapotokat talál a vásár- rendező kamara, midőn a minta vásár előmunkálatait megkezdi. Szemmel- látható lendületet kölcsönöz a meginduló munkának a vásáriroda újjászervezése és személyzetének megszaporítása. A vásárvezetőség most már oly garnitúra fölött rendelkezik, mely magasabbrendű feladatok megoldására képes. Most már a legkomolyabb formában fel lehetett vetni a nemzetközi karakter teljes kidomborításának kérdését is. Hiszen igaz, eddig sem zárkózott el mereven a vásár a külföldi származású áruk kiállítása elől. De az eddigi lépésekre csak félénk tapogatózásszámba mentek. 1924 október 17-én azonban határozatiig kimondja a rendező-bizottság, hogy a következő évben a szó legeurópaibb értelmében vett nemzetközi vásárt rendez, mert »a megizmosodott magyar iparnak nincs többé mit tartania a külföldtől, mivel azzal nemcsak árban, hanem minőségben is nyugodtan állja ki a versenyt és a külföldi cégeknek, mint kiállítóknak bevonása csak további sarkalással hat a magyar iparra, amellett, hogy élteti a magyar kereskedelmet és az általa teremtett átvonuló forgalom folytán föllendíti az általános gazdasági helyzetet«. A vásár elnevezését is megváltoztatja s 1925-től kezdve »Budapesti Nemzetközi Vásár« nevet vesz fel. Ily előzmények után a vásáriroda eddig nem tapasztalt arányú munkálatokba kezd, melyeknek főbb etapjai : a vásári szabályzat gyökeres átdolgozása ; a képviseleti láncolat kibővítése 111 bel- és külföldi képviseletre ; mintegy 16 nyelvű s igen nagyszámú, különféle propagandanyomtatvány legszélesebb körben történő és tervszerű expediálása a világ minden tájékára ; mintegy 120 külföldi sajtó- orgánum bekapcsolása a propaganda nagystílusú munkájába ; a vásár igazolványrendszer alapján igényelhető kedvezmények körének kibővítése; utazási és áru- fuvarozási kedvezmények kieszközlése a viszonosság elvi álláspontjára helyezkedő külföldi közlekedési vállalatoknál; európai nívójú és célszerű beosztású vásári 247
