A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
243 2. internacionális gazdasági jelentőségét tekintve, a többi európai minta- vásároknak semmiben sem áll mögötte ; 3. klasszikus példát szolgáltat arra nézve, hogy mire képes a céltudatos munka, kitartás, leleményesség és a nemzeti alkotó erő. Mi az a természetes szükségszerűség, amely Budapestet vásártartó várossá tette s mely két évtized óta évenként megtartott mintavásárainak a legkomolyabb, internacionális megítélés szerint is, kihangsúlyozott fontosságot kölcsönzött ? Erre a gyakran felmerülő kérdésre klasszikusan tömör feleletet ad egyik fővárosunkban huzamosabb időn át tartózkodott és viszonyainkat, gazdasági prediszpozicióinkat alaposan ismerő, angol közgazdász, aki a következő nyilatkozatot tette : »Anglia szemében úgy jelenül meg Magyarország, mint Kelet természetes kapuja ; a Duna-medence központjában fekszik s ennélfogva vezető gazdasági szerepre hivatott a dunai államok között, melyeknek kereteiben 40 milliónyi lélek él, termel és fogyaszt«. Valóban ez a helyzet. Magyarország, főleg pedig Budapest, ma Kelet- Európa gazdasági centruma s a hatalmas folyam, meg a szárazföldi közlekedés legfőbb útvonalai mentén természeti adottságai folytán, hivatva van arra, hogy elhatározó fontosságú tranzitóhelye legyen annak az internacionális árucserének, mely nyersanyagot szállít Keletről Nyugat felé és a nyugati ipar produktumait közvetíti a közeli és távoli Keletnek. E megállapítás igazságát nem befolyásolja az sem, hogy különösen az utódállamok gazdasági politikája Budapestnek, Magyarországnak ezt a gazdasági elrendeltségét elvitatni s különféle intézményekkel ellensúlyozni igyekszik. E törekvés csupán azt bizonyítja, hogy országunk és fővárosunk birtokában a geográfiai fekvés kedvező voltából felmérhetetlen gazdasági előnyök vannak. Ezenkívül pedig programot állít fel mindenkori gazdaságpolitikánk számára ; nevezetesen pedig azt, hogy közgazdasági intézményeinket tökéletesíteni, szaporítani s áldásthozó működésükben a lehető legintenzívebben támogatni, az ország termelőképességét mindenáron fokozni, a kereskedelmi forgalom útjában álló természetes és mesterséges akadályokat elhárítani, közlekedési viszonyainkat megjavítani és racionálizálni, a legelsőbbrendű nemzeti kötelesség, mely sem a — csupán ideiglenes megoldásokat ígérő — kompromisszumos megalkuvást, sem a tempó lefokozását nem tűri. A trianoni békediktátum megcsonkított Magyarországa koncepciózus, harcos és mindenre — még nagy áldozatokra is — felkészült gazdaságpolitikát vár a kormányhatalom letéteményeseitől ; különben reánk tipor Wien és Prága, e két veszedelmes konkurrens s elállva előttünk az utat Kelet és Nyugat felé, Budapest kezéből kiveszi az egész nemzetközi tranzitóforgalmat. E fejtegetésnek nem célja, hogy az olvasót sötét jóslatokkal rémítgesse. Ám helyrehozhatatlan hiba volna feledni, hogy a gazdasági harc az utóbbi időkben ritkán dőlt el Magyarország javára. A küzdelem véresen komoly s külkereskedelmi mérlegünk passzivitása energikus, céltudatos és komoly tettekre int. * * * A közel negyedszázados múltra visszatekintő budapesti árumintavásárt — melynek elnevezése előbb Márciusi Vásár, majd Tavaszi Vásár, Keleti Vásár, Budapesti Vásár volt, újabb neve pedig Budapesti Nemzetközi Vásár — a magyar gazdasági élet indusztrializálásának és kommercializálásának folyamata alatt oly természetes erők teremtették meg, mint amilyenek az imént említett földrajzi helyzet, továbbá az ipari termelés előfeltételeinek birtoka és a moz16*
