A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
244 gékony, képzettségéről, élelmességéről és akcióképességéről általánosan ismert magyar kereskedelem. És éppen, mert létrejötte természetes adottságok szilárd pillérein nyugszik, a múltban is szünet nélkül tapasztalható volt s a jövőben is bízvást remélhető állandó fejlődése. A közelmúltban néhány külföldi vásár dekonjunktúrája szembeszökő volt. E kedvezőtlen jelenségekkel szemben azonban a magyar mintavásár mindegyre izmosult s ha olykor igen komoly külső és belső akadályokkal kellett is megküzdenie, oly imponáló tempóban haladt a tökéletesítés útján, mely még az ellenséges érzületű köröket is elismerésre kényszeríti. A viszonyok és gazdasági szükségletek helyes felismerése vezette a »Fővárosi Kereskedők Egyesületét«, midőn 1906-ban elhatározta, hogy »a hazai papír - és írószerszakma előrehaladottságának a kereskedőkkel való megismertetése céljából« ú. n. márciusi vásárt rendez. Ez a vásár tehát, amely egyébként ugyanazon év március 25., 26. és 27-ik napjain a Vigadóban folyt le, még távolról sem volt általános vásár s talán a kezdeményezés nem is volna figyelemreméltó, ha az eredmények nem igazolnák a Fővárosi Kereskedők Egyesületének helyes kiindulását. A siker azonban jelentős volt. Noha a vásáron csak 88 szakmabeli kiállító vett részt, mintegy 450 m2 területen, a kiállítók 1178 rendelést vettek fel 50.000 korona értékben. 1907 április 6., 7. és 8-án már lényegesen kibővül az intézmény, mely ekkor veszi fel a »Tavaszi Vásár« nevet. Ez évben már a norinbergi díszmű- és játék- áruszakma is megjelenik a vásáron, melynek kiállítói 180-ra szaporodnak. A felvett megrendelések száma 2468, összege 187.748 korona. Feljegyzésre méltó, hogy a rendezőség által kifejtett propaganda folyamányakép több külföldi kereskedő is megjelent és jelentékeny rendeléseket tett a vásáron. Szép sikere volt az 1908 április 4., 5. és 6-ik napjain megtartott harmadik, még. inkább pedig az 1909. évi április hó 26-ik napjai között megtartott negyedik, immár teljesen általános jellegűvé vált és ötnapos Tavaszi Vásárnak is, melyről külföldi szakértők azt állapították meg, »mikép a vásár rendezése, illetve szakmai beosztása nemcsak elérte, de több szempontból meg is haladta úgy a lipcsei, mint a párisi vásárét«. A látogatottság naponta 23—24.000 főre rúg ; a kiállítók száma 410-re emelkedik s a vásár tiszta jövedelme 22.438 korona. A fokozatos fejlődést mi sem bizonyítja inkább, minthogy közvetlenül a IV. vásár után felmerül, sőt bizonyos fokig meg is valósul már az intézmény önállósításának gondolata. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete égiszének érintetlenül hagyása mellett ugyanis az ügyek közvetlen vezetésére, »ügyvezetőség« létesül, »intéző-bizottság« alakul, melyben az összes számottevő kereskedelmi és ipari egyesületek kiküldöttei helyet foglalnak. Az átszervezett vezetőség pedig már az 1909. év októberében elhatározta, hogy a vásár részére 50.000 koronás pénzalapot létesít, amely összeget 500 drb, egyenként 100 koronás részjegy kibocsátásával biztosítja. Nem rajta, hanem a — sajnos — nem ritkán tapasztalható indolencián múlt, hogy csak 87 drb részjegy talált gazdát, mindössze 8700 korona értékben. Az átszervezés után 1910 április 7-től 12-ig megtartott V. Tavaszi Vásárt s siker koronázta, nemkülönben az 1918. évi április 1—6. között megrendezett VI-at is. Ez a vásár már kezdett nemzetközi jelleget ölteni, amennyiben a külföldi iparcikkek közül ezúttal először nyertek bebocsátást azok, amelyek eddig hazánkban nem gyártattak. Ez időponttól kezdve az internacionális jelleg — a belföldi termelés érdekeinek gondos megóvása mellett — mindjobban kidomborodik, mely körülmény természetszerűleg a külföld fokozottabb érdeklődését idézi elő.
