A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
231 4. jelenlevő készletre dolgozó, vagy minta alapján történő megrendelésekre alapított vásárokról esik szó. Röviden szólva : vásárjelleget ölt minden tömeges kínálat, ahol az árúk vagy áruminták a szükségletek fedezése céljából egybesereglett kereseti alanyok tömegével összetalálkoznak. E nézőszögből tekintve, vásárok az áru- és értéktőzsdék is, de szintúgy vásárszámba megy minden oly kereskedelmi akció, mely tömegeket tömeges vásárlásra ingerel, aukciók, ünnepi és egyéb alkalmi vásárok, kiárusítások stb. Ha mégis különbséget teszünk — mert ez kötelességünk — a vásárok különböző nemei között, tesszük ezt azért, mert az egyes vásárfajták keletkezése, jelentősége és gazdasági szükségszerűsége között oly lényeges eltérések és hasonlóságok mutatkoznak, melyeknek ismerete nélkül alig volna lehetséges a legmagasabbrendű fejlődési típus : az előző fejezetben tárgyalt kiállításokkal sok tekintetben rokon, modern árumintavásárok jelentőségét mérlegelni és érdemük szerint méltányolni. * * * A közönséges értelemben felfogott vásárok fejlődési folyamata egybeesik a városok történetének sajátszerű evolúciójával. A vásárintézmény a városokban fejlődik ki s ahol a városiasodás korán veszi kezdetét, ugyanott korán válik közgazdasági szükségletté a vásártartás is. Az ókor kultúrája, legalább is a kultúrának az a része, amelyről az utókor számára történelmi emlékek tesznek tanúbizonyságot — túlnyomó részben —, városi kultúra volt. Ha volt is rurális (falusi) élet, ez kultúrhistóriai szempontból nem jelentett pozitív értéket ; mert hiszen erejének kiteljesülését más irány felé tendáló társadalmi és politikai berendezkedések akadályozták. Az ókor faluja csak nagy urakból és rabszolgákból állott. Az a kevés rabszolgasoron kívül álló proletárnép, mely a városi centrumokon kívül élt, alig játszott szerepet a tipikusan városállamok életében. A falu maga nem mint gazdasági termelő közület, hanem mint szórakozóhely, kedélyes, kellemes »tusculanum« jött számításba s a földnek röghözkötött jámbor népe hosszú évszázadokon át nem okozott különleges gondot a hatalomnak. Annál jobban fejlődött azonban a városi élet. Az ókor nagy nemzetei a városok falai között élték le az életüket A városok voltak a kulturális élet gyűjtőpontjai s a korán kifejlődött városi élet tette lehetővé a maga soknemű szükségletével, hogy az ipar és nyomában a kereskedelem nagyszerűen föllendült. Babilon és ösegyptus már kiváló piacok voltak ; az ókori görög városok ma is megcsodált iparművészetet fejlesztettek ki s Róma és Karthago többször megismételt háborúja már gazdasági háború volt; szinte a szó mai értelmében véve. Az »urbs« és »oppidum« tehát alkalmas talaj az iparűzés és kereskedelem számára. Annál inkább alkalmas lehetett ennélfogva a vásártartásra is. És tényleg azt látjuk, hogy a klasszikus ókor földjén otthonos intézmény a vásár. Az mgorm, m jórurm vásártartó helyek. Többnyire árkádsoros, fedett építményekkel, melyek áru és árús számára kedvezőtlen idő esetére menedéket nyújtottak. Az a körülmény, hogy a politikai közélet is ezeken a helyeken zajlott le, inkább csak azt igazolja, hogy a lehető legnagyobb populáris nyilvánosságra törekvő szónokok érthető okokból előszeretettel keresték fel a piacok hírhordó sokadalmait. Újság, megszervezett hírszolgálat nem volt; ámde ott volt az ország minden részéből összesereglett vásáros nép, amely a politikusok nevét és tanait elterjesztette az ország minden részében. A helyzet tehát ez
