A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

a bűnt vagy becstelenséget a vádlott ellen tartozik bebizonyítani saját fáradtságával és költségén ; mit ha bebizonyítani nem tudna, akkor az ugyanazon bűnre vagy gyalázatra kiszabott büntetést szenvedje. Egy jövevény kézműves sem kényszerítendö arra, hogy becsületének és jó hírnevének kimutatása végett hazájába menjen vissza, hanem bármely kézműves, úgy jövevény, mint bennszülött, ha a mi körünkben nincs megbélyegezve, saját mesterségének céhébe felvétetni tartozik, felvevén tőle az alább írt díjakat, úgy azonban, hogy minden szegény kézművesnek a céhbe való lépés alkalmával tagdíja kiegyenlítésére kellő időhaladék tűzessék ki.

Továbbá a céhekben a kihágások után minden beszedett és beszedendő bírságok gyertyára és a szegények temetésére fordíttassék Isten dicsőségére.

Továbbá minden céhbe tartozó kézművesnek fiai, leányai s özvegye teljes ingyen céhjoggal bírjanak ; azok a férfiak pedig, kik a céhen kívül állanak, de céh- : beli özvegyekkel házasodnak össze, a céh kötelékébe féldíjjal lépnek. Azok az ifjak pedig, kik a fentemlített négy város valamelyikében tanulják a kézművesmesterséget, a céhbe féldíjjal léphessenek, kivéve azon kevés özvegyet és leányt és olyan mesterséget tanuló fiút, kikről itt alább más intézkedés történik.

Azonkívül a mészárosok a céhtagságot tíz szebeni forint, két font viasz, két veder bor és egy lakoma fejében tartoznak megadni. A mészárosok a városnak és az abba bejövöknek tiszta és friss húst mindig bőven tartoznak készletben tartani, és valahányszor valamely mészáros lopott marhát vásárolna, mindannyiszor egy forint bírsággal bűnhődjék és a húsárulástól négy hétre való felfüggesztéssel. Amelyik mészáros a mészárszékben férfit vagy nőt sértegetne, azt egy ortóval, a temetésen részt nem vevő pedig mulasztását három garassal tartozik megváltani.

A céhmesterek, ha a mészárosok székében akármiféle romlott és tisztátalan húst találnának, a kutyáknak dobják oda táplálékul.

Továbbá a pékek céhe tagsági díja hat frt, két font viasz, két veder bor és egy lakoma. A pékek pedig, a városbelieket és a jövő-menőket mindenkor elegendő fehér kenyérrel tartoznak kiszolgálni. Valahányszor pedig hiány lesz a fehér kenyérben, ugyanannyiszor minden péktől, aki az ilyen hiányban vétkes, egy forint bírság hajtassék be. Ha valamely pék nem fehér kenyeret sütne, egy forint bírsággal s a sütésnek nyolc napra való felfüggesztésével bűnhődjék.

Továbbá a tímárok céhének tagságáért nyolc forint, négy font viasz, négy veder bor s lakoma. Bőrt a háznál és bőrt szarv nélkül egy tímár se merjen venni, lopott marhák bőre vételének kikerülése végett. Huszonöt marhabőrnél kevesebbet egy kereskedő se merjen venni, úgy idegen, mint városi, sem pedig bármely tímár vásári napon az első mise elvégzése előtt bőrt ne vegyen. A tímár ezenfelül ha valakit gyalázattal illet, fizessen egy ortot; és az elégtelenül s nem jól kidolgozott bőr, ha vásárba vitték, a tímárok céhmesterei által egészen elkoboztassék.

A fehérszűcsök (irhagyártók) céhében hat forint, két font viasz, két veder bor és egy lakoma a felvételi díj ; az ő leányaikat s özvegyeiket nőül vevő férfiak pedig két font viaszt, két veder bort s lakomát adjanak a céhnek. Aki pedig ezen céhből valakit gyalázattal illet, vagy a temetési szertartáson részt nem vesz, váltságdíjul egy font viaszt ad.

Továbbá a vargák céhébe való felvétel hat forintért, két font viaszért, két veder borért s lakomáért történjék.

Továbbá a kovácsok céhtagsága hasonlóképen hat forintért, két font viaszért, két veder borért s lakomáért váltassék. Valakinek a lovát egy kovács se tarthassa vissza zálogba, csak abban az esetben, ha a vasaltatás díját nem fizették ki. Hogyha a kovács a patkószeg keverésénél a lovat megsérti, a megnyilazott lovat tartozzék ugyan gyógyítani, a takarmányt azonban a ló tulajdonosa fizesse. Ha a kovács mást rágalmaz, minden jelenlévő mesternek tizenegy dénárt fizet, a temetési szer■.