A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
tartásról távolmaradó pedig tizenegy dénárt fizet. Ezenfelül a tűkészítők, üstmüve- sek, kocsigyártók, övkészítők, kardművesek és lakatosok a kovácsokkal egy céhbe tartozzanak. A szűcsök céhének négy forint, két font viasz, két veder bor és lakoma a vált- sága, a mesterséget tanuló ifjú pedig a céhnek egy forintot, két font viaszt, két veder bort s egy lakomát ad. Mókusbőrt 100, báránybőrt 50, róka- és nyestbőrt 25 darabon alul egy kereskedő se merjen venni. A szűcsök idegen prémből semmiféle munkát se készítsenek, ha csak a bőrök tulajdonosa azt a munkát nem a maga vagy családja számára kívánja készíttetni. Régivel hamisított új munkát a szűcstől céhmestere kobozza el a Szt. Mihály őrangyal oltára javára. Egy szűcs se merjen prémek vásárlására pénzösszeget elfogadni idegen kereskedőktől és idegen kereskedőnek bármily prémet a hét szék határain belül el ne adjon. Ha a szűcs más mestert gyalázó szóval illet, minden jelenlévő mesternek hat dénárt fog adni birságul. Az a szűcs pedig, akiről kiderül, hogy a bőrökkel »speculáü, évenként a Szt. Mihály őrangyal oltárára két forintot fog adni. Továbbá a keztyűsök céhének két forint, két font viasz, két veder bor és egy lakoma a tagsága. Közülök eladásra fehér bőröket senki se készítsen, sem pedig többet, mint amit a saját munkája megkíván s igényel. Továbbá a késművesek céhének négy forint, két font viasz, két veder bor s egy lakoma a tagdíja. Továbbá a ruhajavítók, kiket foltozó szabóknak neveznek, és a kalaposok céhének három forint, két font viasz, két veder bor és egy lakoma a tagsága. Továbbá a kötélgyártók egy forint, négy font viasz, két veder bor és egy lakoma árán váltsák meg céhöket és jelesül, ha valaki abból a céhből özvegyet vesz el, egy forintot, két font viaszt, két veder bort és egy lakomát és az az ifjú, aki az ö kéz- művességöket tanulja, négy font viaszt, két veder bort tartozzék adni céhöknek. Továbbá a gyapjúszövök (t. i. a szűrposztókészítök vagy ú. n. csapómesterek) a céhtagságot négy forintért, két font viaszért, két veder borért s lakomáért nyerjék el. Amelyik hamis gyapjúszőttest készít, valamennyi ingó javának elvételével bir- ságoltassék meg. A ki pedig a rendes hosszúságot és szélességet el nem érő szűr- posztót rendes vég gyanánt ad el, az olyan azt teljesen veszítse el. Továbbá a takácsok, bodnárok, szabók és nyergesek céhöknek két forinttal, két font viasszal, két veder borral és lakomával tartoznak a fölvételért és különösképen az az ifjú, aki a takácsmesterséget tanulja, a takácsok céhének csak két font viaszt és két veder bort fog adni. A kádárok a hordára húzott abroncsért csak három dénárt számítsanak. A fazekasok céhébe beálló mester pedig, az elébb említett díjakon kívül, egy a misézésnél használható gyertyatartót tartozik adni a szent kereszthez. Ezenfelül minden előbb elmondottak megerősítése végett rendeljük, hogy ha valamelyik céh valaha a fentírottakkal ellenkező, vagy azok bármelyikét megváltoztató új szabályokat alkotna ; vagy pedig a céh részére valakitől többet venne el, mint ahogy fent írva áll; vagy ha attól, aki tagja akar lenni a céhnek, az illető céh- tagságot jogtalanul megtagadja ; az ilyen céhbírság fejében 20 szebeni súlyú finom ezüst márka bírsággal fog lakolni, melyek közül 10 a mi király urunkat, a fent- említett Lanzcron várához, a másik tíz pedig a mi provinciánk egyetemét illeti. A miért is bármely céh, ha abba a céhbe belépni jelentkezőt nyolc napig hátráltatva, miután a község bírái által megintetett, hogy azt a céhbe fogadja be és a céhet a legközelebbi újabb nyolc napon keresztül tőle törvényes ok nélkül megtagadja, tudja meg, hogy húsz ezüst márka bírságot von magára ezen tettével. Mindezeknek örök érvényessége és ereje céljából jelen levelünket a mi provinciális pecsétünk ráfiig geszt ésével megerősíteni rendeltük.
