A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Gaul Károly: A magyar iparoktatás
176 Ifjúsági egyesületek. Az iparostanonciskolák tanulói ifjúsági egyesületeket is képeznek. Ezek hivatása, föladata a fiatalságnak vasárnap délutánonként hasznos önképzést nyújtani, tehát tulajdonképpen nem benlakásos tanonc- otthonokat alkotnak. Ezek száma az utóbbi években is gyarapodást mutat. Az 1913—1914. évben már mintegy 100-ra emelkedett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter részéről mintegy 14.000 korona évi támogatást nyertek. Az otthonok vezetői az iparostanonciskolák tanítói közül kerültek ki. A tanon- cok ilyen otthonokban összejövetelének célja rendesen tanulságos felolvasások, bemutató előadások, szavalatok, játékok, kirándulások stb. szoktak lenni. A tanoncotthonokat rendesen különböző társadalmi tényezők rendezték be és tartják fönn a kereskedelmi kormányzat támogatásával. Feladatuk az ott elhelyezett tanoncok kellő ellátása, iparukban való kiképzése, kellő ellenőrzésük és amellett kellő gondot fordítanak arra is, hogy pártfogoltjaik és neveltjeik, kedélymüvelő, léleknemesítő és emellett szórakoztató hasznos foglalkozásban részesüljenek. Ezidőszerint 26 ilyen tanoncotthon van Magyarországon a legkülönbözőbb neveken és városokban, ahol ez időben 894 tanonc van. Ezeknek támogatására 1912. évben 141.319, 1913. évben 218.229 és 1914. évben 118.748 kor. fordít- tatott. Ezenkivül engedélyezett a kormány még 13 ilyirányú, 465 tanoncra tervezett intézetnek 5—10 évi segélyezésre 515.000 koronát. A tanonciskolák száma az 1912—13. évben 640 volt, ami 1911. évhez képest 57-el, vagyis évenként mintegy 30 iskolával többet jelent. A két év alatt a közismereti osztályok száma 2843-ról 3258-ra, a rajzcsoportok száma pedig 2224-ről 2655-re emelkedett, vagyis az évi szaporulat 210—220 új osztálynak felel meg. A tanonciskolákba járó tanulók száma 1911-ben 113.174 volt, mely szám 1913-ban 126.882-re emelkedett. A szaporulat tehát 2 év alatt 13.708 fő, ami 6%-nak felelt meg. Ezzel szembeállítva a közismereti és rajzosztályok számának az átlag emelkedését, közel 10%-át, megállapíthatjuk, hogy a tanonciskolák az oktatás intenzivitása tekintetében is haladást mutatnak, vagyis az egyes osztályok népessége a normális felé közeledik. Ez annál örvendetesebb, mert sok helyen a szakcsoportok kialakulására vezet. Az iskolaévet az 1911. évi 94.510 tanulóval szemben 1913-iki 102.186 tanuló fejezte be. A szaporulat tehát 7676. Megállapítható tehát az is, hogy az iskolaévet végigjáró tanulók száma állandó emelkedést mutat. Az előkészítő osztályokban 1911-ben 23.031 tanuló volt, az 1913-iki 22.809 tanulóval szemben. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az ipartörvény a tanoncszerződések megkötésénél az iskolai előképzettség bizonyos mértékének a kimutatását nem köti ki föltétlenül és a bizonyos iparágaknál érezhető tanonchiány a magasabb előképzettségű tanulók szerzésénél nem kedvez, e szám apadását örvendetesnek kell tartanunk, amit még jobban megvilágít az a követelmény, hogy míg 1911-ben a tanonciskola 3-ik osztályát csak 14.884 tanuló fejezte be, addig 1913. évben e szám már 18.203-ra emelkedett, ami szintén haladásnak jelezhető. A jelzett tanonciskolákban 1911. évben 2835 közismereti és 1230 képesített s 1627 nem képesített rajztanító működött. Ezzel szemben 1913. évben már 3265 tanító tanított közismeretet és 1511, illetőleg 685 tanító rajzot. Ezek a számok mutatják az iskolák belterjes fejlődését és különösen örvendetes a képesített rajztanítók számának emelkedése, ami a tanfolyamok
