A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Gaul Károly: A magyar iparoktatás
177 eredményes hatását tanúsítja, bár az e téren fennforgó szükségletet teljesen fedezni nem tudja. A kereskedő-tanonciskolákból volt 1911-ben 104, 1913. évben pedig 109. Ebből önálló kereskedelmi tanonciskola csak 85 volt, míg a többi iparostanonciskolával kapcsolatos kereskedő-osztályokból állott. A tanulók száma 1911-ben 7641, 1913. évben 8682 volt, akik 1911-ben 320, 1913. évben 381 osztályba voltak beosztva. Tehát itt is a fejlődés megállapítható. Az előkészítő osztályokban 1911-ben 784 tanuló, míg 1913-ban 1090 tanuló volt. A III-ik osztályt végzettek száma 1911-ben 1198, 1913-ban pedig 1273 volt. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a kereskedőtanoncok előképzettségénél nincsen haladás, vagyis a kereskedők a nem kellően előkészített tanon- cokat szeretik alkalmazni. Ezekben az intézetekben 1913. évben 394 tanfolyamon képesített és 130 nem képesített tanító működött az 1911. évbeli 362, illetőleg 134 tanítóval szemben. A m. kir. államvasutak javítóműhelyei mellett önálló tanoncműhelyek tanulóit is képezik oly korlátoltsággal, hogy a tanulók száma a munkáslétszámnak csak 1-3-a lehet. Külön tanonciskolát tart fenn a posta- és távirókincstár, amely tanműhely jellegű s amelyben a kir. posta- és távirószolgálatban szükséges műszerészeket a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekre, nevezetesen az általános tárgyakon kívül anyagismertetésre, mechanikára, táviró- és távbeszélő vezetékek kapcsolására, gépek kezelésére, elektrikára és szakrajzra, valamint műhelygyakorlatra és tesgyakorlatokra oktatják. 12
