Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
NAGYKŐRÖS 173 ha fontos dolgok megvitatásáról volt szó, Kecskemét és Cegléd városokból két-két tanácsbelit hívott meg a tanácskozásra. Ez a három városból alakult tanács idővel nemcsak főbenjáró perekben és más bűnügyekben, de polgári perekben is ítélt, sőt ez a törvényszék még a török hódoltság után is fennállót egy ideig. 1614-ben újabb támadás érte a várost a törökök részéről, mire Tallas János főbíró Tóth Györgyöt küldte Konstantinápolyba, honnan újabb oltalomlevelet hozott. 1624-ben Csorcsány Istuán főbíró alatt újabb oltalomlevelet nyert a város, melyben a szultán a városba beköltözött jobbágyoknak bántatlanságot biztosított. 1628-ban Fruttus Demeter főbírósága alatt oltalomlevelét megújították. Fruttus Demeter főbírósága idejében a szultán elrendelte, hogy a körösi föld dús salétrom-tartalmára való tekintettel, a város a török kincstár számára salétromot főzzön. 1638-tól Mellemet székesfehérvári basa rendeletére a körösiek csupán salétromot tartoztak szolgáltatni a szultánnak s minden más adó alól föl voltak mentve. 1638-ban Oláh Mihály főbírósága alatt öntötték a nagy toronyban a második harangot. Ebben az időben Tyukodi Márton volt a város prédikátora, akinek lelkészkedése alatt épült fel újból az ősi templom. Tyukodi Márton irodalmi téren is maradandó emléket hagyott maga után. Bár a város a török uralom alatt állott, a magyar királysághoz való tartozás tudata a város lakosiből nem veszett ki. A polgárság ez érzületét folyton ébren tartotta a székhelyéről kiszorult Pest vármegye, mely Füleken tartotta gyűléseit s ítélt a város ügyeiben. 1647 március 26-án III. Feirdinánd király szabadalomlevelet adott a város polgárainak, melyben nekik Magyar- országon és kapcsolt részeiben szabad közelekedést és árusítási jogot biztosított. 1649-ben Kőrös városa Cegléddel perelt Pest vármegyének Füleken tartott közgyűlésén. Csemő puszta miatt, melyre Cegléd is igényt tartott. Kátay Ferenc, a város akkori földesura is azon volt, hogy Csemőt ne szakítsák el a város határától. E per még 1650-ben is folyt s ekkor Wesselényi Ferenc, a későbbi nádor is a város földesurai között foglalt helyet. A XVII. század közepén még Szinthay Márton (1653) és Hawvay Ferenc (1666) szerepelnek a város föídesuraiként. Később Kátay Ferenc földesúri jogát csere útján a prof Keglevich család szerezte meg, mely család mellett a prof Forgáchok és a Mokcsayak voltak a helység földesurai. A Keglevich család már 1637-ben bizonyos összeköttetésben állott a körösiekkel. Ugyanis ebben az évben Keglevich Miklós, mint ónodi kapitány, oltalomlevelet eszközölt ki a körösiek részére az országbírótól. Keglevich Miklós 1667—1679-ben tényleg gyakorolta földesúri jogokat. 1651-ben Murát basa a török területen levő palánkoik megerősítésére elrendelt közmunkák alól felmentette a várost. Siros János főbírósága alatt 1652-ben a templom egyrészét helyreállították. A Lipót trónraléptével kitört török háború következtében Kőrös városa ismét oltalomlevelet nyert a szultántól. 1662-ben Fass András főbírósága alatt szerezte a körösi timár- céh szabadalomlevelét, melyet a budai basa (1662) erősített meg. Hogy a várost a folytonos hadjáratok közepette az esetleges meglepetésektől megóvják, 1670-ben a piacon őrtorony épült, hol éjjel-nappal őrök voltak. Ennek helyére a város 1752-ben kőből egy újabb tornyot építtetett, s ugyanitt építették 1811-ben a máig fennálló tornyos, csinos városházát. Az 1672—1681. évi kuruc háború, mely Felső-Ma gy a rország legnagyobb részét Ínségbe juttatta. Kőrös városát megkímélte. Thököly Imre ugyan több ízben kért segélyt a város polgáraitól, de ezek megőrizték semlegességüket. A felszabadulás után. 1686-ban, Buda várának visszafoglalása után, Kőrös városa is felszabadult a török iga alól. A felszabadító háború folyamán a kóbor török katonák rabolták s pusztították a vidéket, mire a védetten helyekről, mint Ceglédről!, Vásárhelyről, Szentesről, számosán menekültek Kőrösre. Az 1686. évi hadjárat befejezte után egy csapat császári katonaság szállotta meg Kőröst és Kecskemétet. Mivel ekkor Szeged és Arad még török kézben volt, hogy az esetleges meglepetéseket megakadályozzák, a templom körül mély árokkal ellátott sáncot hánytak s onnan kiindulva, az egész várost megerősítették, úgy_ hogy ^ nyugatról és keletről csak felvonó hidakon át lehetett a városba bejutni; észak és dél felől szintén eey; egy kaput építettek, melyekhez állandó őrséget alkalmaztak. A felszabadító hadjárat óriási áldozatot rótt a lakosságra. Csupán 1686-ban 15.000 irtot kellett a városoknak a katonaság eltartásáért fizetnie. E mellett a császári katonaság az összes lábas jószágot elkobozta » 1686-ban az egész városban csupán egy tehén maradt meg, melyet_ az eklézsia pincéjében rejtettek el. A törökök, bár Budát elveszítették, Kőrösről nem mondtak le. S hogy a
