Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
174 NAGYKŐRÖS polgárságát megnyerjésk, 1687-ben PéterVáradról oltalomlevelet küldtek nekik, de egyúttal a város adóját is követelték. A város polgársága, a török pusztításaitól tartva, kénytelen-kelletlen engedelmeskedett, sőt még 1588-ban is Nándorfehérvárra küldte be adóját, amelyről nyugtát kapott. Alikor a török uralom megszűnt, a város újabb anyagi áldozatokat hozott a katonaság eltartására. A nagy adóik ellenére a város jelentékeny fejlődésnek indult. A Mokcsay család 1692-ben a ref. egyháznak telket adományozott, melyre az iskolákat felépítették. 1697 január 25-én a város vásárjogot nyert Lipót királytól. 1698-ban a helybeli csizmadia-céh nyert szabadalomlevelet. A török hódoltság megszűntével ismét előtérbe lépett a várostól bérelt puszták ügye. Ugyanis a hódoltság idejében, mint azontúl is, egészen a legújabb időikig, mig a közlegelőt föl nem osztották, a lakósok főjövedelmi forrása az állattenyésztés volt. Nagymennyiségű szarvasmarhát, lovat, főként juhot igen .sokat tartottak s ezek legeltetésére sok pusztát béreltek ki. E puszták íöldesúrai vagy végkép elbujdostak, vagy messze laktok a királyi területen, s így földesúri jogaikat nem is érvényesíthették. A török is jogot formált a pusztához, s így a városnak két felé kellett bért fizetni a puszták után; egyrészről a török hatóságoknak, másrészről pedig a puszták jogos tulajdonosainak. A bérlet azonban így is nagyon jutányos volt: egy-egy pusztáért 21)—25 frt évi haszonbért, egy pár karmazsincsizmát, egy pár török papucsot vagy egy szőnyeget adtak. Ilyen puszták voltak: Kara, Kocsér, Törtei, Lajos, Mizse. Mikebuda, amely még 1559-ben község volt. 31 adóköteles házzal; továbbá Ujszász, Tetétlen, Nyársapát és Besnyő, Örkény. Vatya, Kakucs, Inárcs, Jenő és Pótharasztján kívül a XIX. század eleién még Nyársapát pasztát, Besenyővel és Tetétlen felét — az ú. n. Alsó-Tetétlent —is megszerezte a város a tulajdonos családoktól; ezeket azonban az egyes lakosoknak engedte át előbb zálogba, majd öröktulajdonul és ezek ma a város határához is tartoznak. II. Rákóczi Ferenc kora. Midőn az 1703. év nyarán Rákóczi Ferenc kitűzte a Felső-Tiszánál a szabadságharc lobogóit, a város népe türelmetlenül várta a kuruc fegyverek diadalairól érkező híreket. Rákóczi Ferenchez a várost szorosabb kötelék is fűzte, mert övé volt. Nyársapát-puszta felerésze és Tetétlen, mely birtokokat Vay Ádám bérelte, akitől viszont a körösiek vették többször bérbe. A városi tanács azonban aleintén óvatos volt. Mikor Rákóczi csatlakozásra szólította fe a körösieket, a tanács nem határozott a város magatartása felöl. Sőt midőn a császári katonaság a Tiszánál foglalt állást, 31 darab marhát, 112 szekér szénát, 900 kenyeret, egynegyed mérő abrakot, 600 mérő búzát és 23 akó bort szállított a csongrádi táborba. A város tartózkodó magatartása akkor változott meg, midőn a kuruc hadak Pest vármegye területére léptek. Mikor 1704 május 15-én Pest vármegye rendéi Kecskeméten közgyűlést tartottak, Kőrös már a fölkelőkhöz csatlakozott. A vármegye kuruepárti tisztikarába a körösi Pálffy Mihályt választották meg másodalispánnak. Ekkor már 250 körösi lovas volt a föl- kelők táborában, melybe közel nyolc év alatt a város 2000 embert állított. Rákóczi Ferenc főleg arra törekedett, hogy a három várost (Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös) a nemzeti ügy szolgálatában megtartsa. Ezért a rácoktól zaklatott vidéken a felügyeletet Vay Ádámra bízta, aki Szent- miklósit küldte egy erős csapattal az orgoványi pusztára, utóbb maga Vay Ádám is oda tette át hadi szállását, hova újabb csapatok érkeztek az Alföld különböző részeiből. Míg a kurucok az orgoványi pusztán táboroztak, a rácok nem is mertek a három város alá csapni, helyettük azonban a császáriak sarcolták meg a várost. Rabutin hada Erdély felé vonultában Kőröst is érintvén, a város az ágyúk és a podgyászszekerek vontatására 214 pár ökröt, 45 hámos lovat és 28 szekeret állított ki; ezek útközben mind elpusztultak s értéküket a városnak sohasem térítették meg. De ennél sokkal nagyobb kár érte a várost, midőn 1705 szept. 26-án Herbeville császári tábornok elcsigázott hada érkezett Nagykőrösre, hol október 3-ig tartózkodott. A sereggel jön Petrovai András. Pest vármegye labancpárti alispánja is. Herbeville hada sáska módjára ellepte a várost, melynek polgárai nyolc nap alatt 2914 mérő búzát, 4885 miérő árpát, 1502 mérő zabot, 681 miérő kölest, 4192 cseber bort, 184 darab kősót, 192 darab vonós és 17 hízott ökröt. 277 fejős és 175 gulyabeli tehenet, 203 borjut, 77 hámoslovat, 968 juhot, 157 hízó és 95 magló sertést és 476 szekér szénát szolgáltattak ki a császári seregnek, melynek pénzértéke — hozzászámítva a császáriaktól okozott károkat — 52.233 írtra rúgott. Bercsényi Miklós értesülvén arról, hogy a város a császári hadakat
