Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
CEGLÉD 241 állították fel a vörös fogolytábort, ahol 3 hónapig 7000 vörös katonát tartottak fogva, akikből ezret Bukarestbe vittek hadimunkára, a többit kivonulásuk alkalmával átadták a m. kir. áll. rendőrségnek. Az oláhok kivonulása után megérkezett a felmentő Nemzeti Hadsereg. Megkezdődött a romok eltakarítása, az építőmunka és a konszolidáció. A város mai állapotának hű tükrét a következő fejezetekben mutatjuk be. CEGLÉD VÁROS KÖZEGÉSZSÉGÜGYE irta: dr. Lux Ervin városi orvos A történelmi fejlődés és a geográfiái helyzet egyaránt hozzájárultak, ahhoz, hogy mint a többi alföldi városnak, úgy Cegléd városának közegészségügyéről is beszélni csak a legutóbbi idők óta lehet, mert még az utolsó pár évtized is városunk közegészségügyi berendezések és intézmények tekintetében csak negatívumokat és nicstelenségeket mutathatott fel. A magyar Alföld lakott területeire illő általános jellegű: télen sár, nyáron por. kifejezés teljes mértékben illett Ceglédre is és a vályogházakban meghúzódó nagytömegű lakosságnak hygieniás életmód-leélésében már csak amiatt sem lehetett része, mert a kevés erdővel és teljesen tó vagy folyóvíz nélküli állapot nem engedte meg, hogy a lakosság, mint más szerencsésebb városok lakói, legalább a jó levegő és víz áldásos hatásait élvezhessék. Természetes, hogy a hygieniai elmaradottság ezen állapota csak lassan javulhatott, azon sokféle követelmény ugyancsak sok irányúsága miatt, mit egy 40.000 lakosú város más irányú kulturális igényei kielégítése mellett a közegészségügyi követelményeket is tekintetbe vehette. De az utolsó 40 esztendő óta történt változások, amelyek megfelelnek egy nemzedék korának, bizonyára ámulatba ejtenék a régi Cegléd 40 év előtti korban élt lakóját. A fent említett körülmények miatt csak lassan, de állandóan tartott a fejlődés a közegészségügyet érintő kérdésekben. A legelső nagyobb esemény Cegléd város közegészségügyének történetében, az ártézikulak áldásos voltának felismerése nyomán, a kb. ma már 170-re rugó ártézikút lefektetése volt. Egymásután kezdték az ártézikutakat — úgy a jobbmódu gazdáik kint a földjükön, mint a város belterületén a hatóság és az intézmények — fúratni és az azelőtti járványos idők korszaka az egészséges ivóvíz élvezetével rohamosan csökkent. Már az artézikutak idejét megelőző korszakban kezdtek az emberek arra is rájönni, hogy a szárazon épített, napos nagyablakú házak az élet meghosszabbításának legbiztosabb zálogát képezik. Jött az utcák rendezése. Az árkok, a pocsolyák, a nádasok a város belterületéről kezdtek eltűnni. Először a kövezet, majd az aszfaltjárda váltotta fel a helyenként trágyából, legjobb esetben padlóból készített gyalog- és átjárókat. 1873-ban jelent meg az első közegészségügyi intézmény a városunk életének irányításában, a szegényház és az azzal összefüggően működő városi kórház formájában. Igaz, hogy ez a kórház és szegényház azelőtt kocsma volt és külső képe semmiképpen nem felelt meg annak az elképzelésnek, amelyet egy kulturálisan gondolkozó ember a kórház fogalmához köt, de rengeteg szegény ember húzódott meg öreg falai között és rengeteg olyan ember szerzett gyógyulást, vagy enyhülést gyógyíthatatlan bajára kiknek e szerény méretű kórház nélkül páriák módjára kellett volna kiszenvedniök. A háború előtt azután a nagynevű Gubody Ferenc polgármestersége alatt, az orvosi tudomány gyógyító ágának modern művelése céljából, már nagyösszegű pénz gyűlt össze egy korszerű kórház felépítésére. De jött a világkatasztrófa. A pénz hadiköícsön képében semmivé lett és a háború nyomorúságával küzködő lakosság hogy nem jutott a járványok és a többi betegségeknek állandó prédájává, az egyedül az akkori tiszti főorvosnak: dr. Zsiv- kovits Aladárnak köszönhető, ki teljesen egyedül intézte nemcsak az. irányítást a város közegészségügyét illetőleg, de az irányított munkát is^ maga kellett, hogy végezze, mivel a kisegítő hadikórházak a lakosság egészségének védelmében direkt szerepet nem játszottak. Gubody Ferenc a maga rendkívüli alkotó és irányító erejével, valamint széles látókörű tudásával már korán felismerte városának gazdasági életében a közegészségügy fontosságát és az akkori viszonyokhoz képest minden nehézséggel megküzdve igyekezett nemcsak kórházat építtetni Cegléden,
