Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
NAGYKŐRÖS 175 élelemmel ellátta, nov. 18-án kelt levelében keményen megdorgálta a városi tanácsot és egyúttal a városra eső hadjutalék kiállítását rendelte el. Csajági János kuruc kapitány novemberben már Kőrösön volt, hol a katonákat ösz- szeszedte & csakhamar elhagyta a várost. A toborzásban nagy tevékenységet fejtett ki Szabó János főbíró, aki ekkorra már visszatért a városba, ahonnan a császáriak közeledtére elmenekült. Alig hagyta el Csajági Kőröst, a rácok törtek a város környékére. Magát a várost nem bántották, de környékéről az összes marhákat elhajtották s 1705 év végiétől 1706 január 25-ig 51.187 frt kárt okoztak. 1706 aug. havában ama hírre, hogy Rabutin serege ismét Kőrös felé vonul, Károlyi Sándor a város lakosságát kiköltöztette a kecskemétiekkel együtt a Mátra hegység tövébe. De a császáriak ezúttal nem érintették a várost, ellenben a rácok tömérdek kárt okoztak. Ekkor, hogy a város a rácok támadásai ellen védekezhessék, tarackokat és puskákat szerzett be. 1707-ben nagyobb kár nem érte a várost, mivel a rácok Kecskemétet rohanták meg. Azonban 1708. szept. havában Kőröst szándékoztak megtámadni. Kecskeméti Szűcs István és Mester Gergely azonban, kik a pusztákon kóborló rácoktól hallottak e szándékról, a városba siettek és értesítették Szabó János főbírót, aki e hírre félreverette a harangokat és mindenkinek meghagyta, hogy vagyonát és értékes holmiját a templom kerítése mögé vigye. A toronyba tarackokat vontak fel, egyet pedig a régi mészárszék végén helyeztek el. A kurucz lovasság Kállay Miklós vezérlete alatt épp a városban tanyázott, ott volt még Vágó András ceglédi alhadnagy s rövid idő múlva megérkezett Sőtér Tamás is Jászberény környékéről. Szept. 11-én, hajnalban érkezett a rác had Kőrös alá. A város polgársága, támogatva a kuruc lovasságtól, vitézül visszaverte a támadást; különösen Vörös Tamás városi pattantyús tüntette ki magát, aki a város tornyából jól irányzott ágyúival nagy pusztítást vitt végbe a rácok soraiban. A város külső részét a nagy területhez mérten csekély kuruc lovasság nem tudta megvédelmezni és így egyes városrészeket sikerült is a rácoknak kirabolni és felgyújtani, de a támadás meghiúsult. Mivel a rác sereg parancsnoka, egy császári tiszt, is elesett, a támadók szekerekre rakván sebesültjeiket, a Bácskába vonultak vissza, útközben azonban az összes lábas jószágot elhajtották. A trencséni vereség hatása alatt, valamint a rácoktól való örökös rettegés következtében csüggedés vett erőt .a város polgárain, mire 1708 vége felé Kőrös is bemutatta Budán és Szegeden hódolatát a császári parancsnokoknak. Ezzel véget ért a kuruc világ Nagykőrösön. Midőn 1735-ben Arad és Békés vármegyékben kitört a pórlázadás, a vármegye rendeletéből Dabasi Halász Péter Kőrös város polgárai közül, 24 óra alatt 250 embert ültetett lóra; majd a megérkezett kecskeméti csapattal egyesülve, a két város felkelt polgársága Szolnok felé vette útját és átkelvén a Tiszán, Mezőtúrnál egyesült a báró Orczy István vezérlete alatt álló hevesi felkelt nemességgel. Viszály a nemesekkel és a pestis. 1738-ban a közterhek miatt viszályok támadtak a városi tanács és a városban lakó nemesek között. Ugyanis a városi tanács, mely a török hódoltság alatt önállósághoz szokott, nem tartotta tiszteletben a nemesek előjogait s őket is ugyanolyan szolgálmányokra kötelezte, mint a város többi lakosait. Ez ellen a nemesek, közvetetlenül a török hódoltság megszűnte után, már 1694-ben tiltakoztak, de a viszály akkor elsimult. Ezúttal azonban a városban lakó nemesek panaszaikkal Pest vármegyéhez fordultak, melynek közönsége 1738 októ 16-án tartott közgyűlésében ki is mondta, hogy a Nagykőrösön lakó nemesek a jobbágyokat illető terhektől, előfogatoktól s beszállásolás alól mentek legyenek. A város viszont 1738 után a nemesek letelepedését igyekezett megakadályozni. 1739-ben a várost a pestis veszedelme fenyegette, mely már Kecskemétre is átcsapott. A tanács a ragály ellen számos óvóintézkedést tett. Az egész várost árokkal vétette körül, az árkon belül töviskerítést ® a kapukhoz őröket állítottak. De minden intézkedés ^ ellenére 1739 jún. 14-én a pestis Nagykőrösön is fellépett s tetőpontját októberben érte el, mely hónapban 1070-en haltak el pestisben. Novemberben a ragály kissé alább hagyott, de csak 1740 febr. havában szűnt meg teljesen. Az egész idő alatt 2693-an estek a ragálynak áldozatul. 1741-ben Nyáry Mihály főbírósága alatt vették kezdetüket a porosz^ háborúk. Mária Terézia ingadozó trónjának megvédésében a vátros is méltó részt vett. Pest vármegye két lovasezredet ajánlott fel, melynek létszámából Nagykőrösre 95 lovas esett. A nagykőrösi századnak Halász Zsigmond, a későbbi porosz ezredes, lett a kapitánya. Ezenkívül az itt lakó nemes urak négy
