Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Ujpest
10 ÚJPEST elfogták és a vágóhídra betolták Mackensen vonalját. A rengeteg élelmiszert, dohányt, a harctérről megmentett sok minden, kincseket érő dolgot kiosztották a maguk embereinek. Azután Ugró Gyula dr. polgármestert meghívták a szociáldemokraták Gyár-utcai szakszervezeti székházába, aztán visz- szahozták a városházára, az erkélyről beszédet mondattak vele. A képviselőtestületi ülésre bevonult a munkástanács, a katonatanács. Az első órákban együtt ültek a képviselőkkel, a következőkben a képviselőket, a megbízhatatlanokat kitessékelték s nemsokára már Ugró polgármestersége sem kellett, a városházára beült Miklós Móric, a rendőrségre Klein Sándor, akit a humor ma is Klein s. k.-nak nevez s akiről Hoczi, az öreg, az újpestiek kedvelt cigánya ina is rigmust énekel bőgőjét forgatva, ha a túszok valamelyike, vagy egy- egy emlékező vendég eszébe juttatja a gerslii meg a tök szomorú korszakát. A polgárság részben elmenekült, aki nem mehetett el, itthon szenvedett és reszketett. Aztán jött június 24, az ellenforradalom. Drága mártírjaink ott nyugosznak a temetőben. A. harcban elesettek és két halálra ítélt. A pribékek a nem sikerült ellenforradalom elfojtása után ott lövették agyon őket a rendőrség udvarán . . . Az oláh megszállás. De egyszer mégis csak vége lett a megpróbáltatások idejének is. Amikor az újpesti vörös zsarnokok neszét vették, — telefonjuk volt a szovjetházba — hogy baj van, jönnek az oláhok, a Függetlenségi és 48-as Pártnak fölajánlották a város közös igazgatását. E sorok írója a vörösöktől való menekülésben Balogh Ferenc fóti református pap vendége volt. Oda üzentek érte, hogy azonnal jöjjön vissza: a koinmün megbukott, Peyer vette át a kormányt. A kommunisták 20-as intézőbizottság választását javasolták. Tíz direktóriumi tag, tíz polgári párti. Elfogadták. Egy-két napig együtt tanácskozott, intézkedett a húsz tag éjjel-nappal tartó permanenciában a városházán. De másnap éjjel a tíz kommunista észrevétlen megszökött. Előbb azonban kiüríették az íróasztalt]ókokat s elégették a kommünkormányzást kompromittáló iratokat. A tíz függetlenségi városatya magára maradt. És jöttek az oláhok. De az előtt még történt valami. A Mauthner bőrgyárból a városházára feljött két munkás. Bartha Pált kereste, akit a tizes bizottság a polgármesteri teendők végzésével bízott meg a zavaros órákban. Bartha Pál csak Kis Ödön árvaszéki elnök jelenlétében kívánt velők beszélni, holott a munkások csak négyszemközt akartak valamit mondani. De belenyugodtak s elmondták, hogy a munkások egy része a városházát meg akarja ostromolni s az oda összeszedett fegyvereket megkaparintva Újpesten megtartja a tanácsköztársaságot, mert Kun Béla azt jelentette ki, ha Újpesten megvethetjük a lábunkat, akkor nem buktunk el. A tulajdonos üzeni, a kiábrándult munkások kérik, —- mondották a küldöttek — vigyék be a fegyvereket Budapestre, mert különben baj lesz. Mauthner ad kocsit, lovat. Természetes, hogy intézkedtek! Két nagy, nehéz bútorszállító kocsit töltöttek meg a puskák, lőszerek. Az összeverődött csoport azonban a polgári őrséget nem merte megtámadni. A két kocsi előtt a város kocsiján Bartha Pál és Kiss Ödön mentek a fővárosba nem az Árpád-úton, ahol támadásra készen várták őket, hanem az Apponyi-uteán. A rendőrségen, arra hivatkozva, hogy az oláhok már itt vannak s ők rendelkeznek, nem vették át a fegyvereket. A két kocsi kihajtott az Orczy- úti ruhatárba — amelye még nem oláhok őriztek — s a puskákat ott tették le. Mi lett velük1? Sohasem tudtuk meg. Éjfél felé járt az idő. Kerékpáros, gépfegyveres oláh osztagok érkeztek Újpestre. Pár perc múlva Bartha Pál és Kiss Ödön ott állnak Bourianu Viktor parancsára a városháza anyakönyvi szobájában a. megszálló csapat tisztjei előtt. Tolmács segítségével jelentette ki a parancsnok, hogy megszállták a várost. Figyelmeztette a két városvezetőt, hogy minden renitencia halál. Reggel jön a megszálló csapat, ő és szakasza csak biztonsági szolgálatot teljesít. Megrazziázza a várost. Jelöljék ki a kommunista fészkeket, városrészeket. És elővette Újpest térképét, a bemondások alapján írt, rajzolt azon s 15 perc múlva megindultak a járőrök. Három órakor (éjjel) őrségváltás. Sehol semmi baj . . . Hála Isten! Másnap délelőtt 10 órakor fülsiketítő trombitálás. Megérkezett maga a megszálló csapat.
