Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Pesterzsébet
PESTERZSÉBET MEGYEI VÁROS Pesterzsébet története. Irtaik: Nagy Győry István főjegyző és dr. Báláz Adolf tiszti főügyész. Évszázados múlttal dicsekvő helységek között szinte kirívó ellentét Pesterzsébet megyei város 80 éves múltja. 1851. évben a Pest várostól délre eső futóhomokos sivár, buckás terület, amelyen ma Pesterzsébet megyei város létezik, az évszázados elnevezésű Gubacs-pusztának részét alkotta. Az egykori Gubacs-puszta és Pest városnak déli határától a soroksári Dunaág mentén Soroksár községig és a Péteri-pusztáig terjedt. A főváros határán végighúzódó, még ma is a fővároshoz tartozó határúkul mintegy 100 ölnyire egymástól terjedelmes, négyszögalapon nyugvó, hengeralatkú. kb. másfél méter magas fővárosi határkő egyik oldalán „Pest“, — másik oldalán „Gubacs 1738.“ felírások olvashatók, az egyedüli emlékei a múltnak. Gubacs-puszta hajdani tulajdonosa az ősrégi Batthai Watthai nemzetség volt, de Mária Terézia uralkodása alatti időben folytatott invesztigátio- nális perekben e régi birtokos nemzetség a puszta tulajdonától elesett és Gubacs-puszta a többi, a fővárost övező Szentlorinc, Szentmihály-pusztákkal együtt az ekként 157.000 hold allódiumra növekedett gödöllői uradalomhoz csatoltatott, melyre pro fidelibus servitiis (a hú szolgálatokért) a gyaraki gróf, később herceg Grassalkovics Antal királyi donációt nyert. A nagy dinaszta herceg Grassalkovics-család utolsó sarja 1840. évben kihalt. Ennek leányágbeli örököseitől — a loósl gróf Viszayaktól örök áron megvette az egész gödöllői uradalmat, 4 mezővárost, 25 falut jobbágyaival, továbbá a 157.000 hold allódiális praediumával együtt, — a már akkor nagy kiterjedésű uradalmakkal bíró hódost és kyzdiai báró Suta György. Ezen új tulajdonos a túlnagy és különben sem összefüggő gödöllői uradalmat három uradalommá alakította, ú. m. a gödöllői, hatvani és szentlőrinci uradalmkká. A szentlőrinci uradalomhoz tartozott Gubacs-puszta is, melyre még mindig folyt a régi Watthai-féle per, míg végre annak egy részét, az ú. n. gubacsi szigetet csakugyan visszanyerték a Watthaik az 1850. évben és ezen rész javukra a báró Sina György ellen hozott kúriai ítélettel ki is hasíttatott. E kihasított részt, mely mintegy 300 holdat tett ki, a pernyertes örökösöktől az 1851. évben megvették holdját 200 pengő forintjával Soroksár község lakosai, kiknek ezen szigetrész — folyton termékenyítve a dunai áradásoktól — máig is a legjobb, legtermékenyebb földjüket képezi. Ezen szigetrész Soroksár beltelkeinél kezdődik és felnyúlik egész a Drasehe-féle gubacsi téglagyár telepig. A régi tulajdonoscsalád .emlékére ezen ingatlant a soroksáriak máig is .,Watthai-sziget“-nek nevezik. Ezen sziget területének levonásával Gubacs-puszta még mindig 4000 hold kiterjedésű volt, melynek mintegy fele hullámos, buckás homok legelőből és volt dézsmás szőlőből — a másik fele sík felületű, kötöttebb, jobb minőségű szántóföldekből és csatornázott rétekből állott. Gubacs-pusztának egy része, mintegy 50 hold a Budapest Soroksári-út mentén, a fővárosi határcsárda alatt még az 1851. évben báró Sina György idejében házhelyekre parcelláztatott fel. Ezekből a felparcellázott házhelyekből még azon .időben beépült a máig is fennálló volt „Kaiser“-féle keményítőgyár és a soroksári országúton néhai Gráner Ábrahám lakóháza. Az 1851. évtől egész 1868. évig egy évidet, sem emeltetett ezen a tálon. úgy, hogy a fentnevezett két beépült telken és a téglagyári épületeken kívül lakatlan és névtelen volt az egész Gubacs-puszta. 12
