Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Ujpest
ÚJPEST 9 illetékes hatóságoknak. Ugyancsak Mády Lajos igazgatása mellett nyílik meg az alsófokú iparos-tanonciskola, mely szintén olyan rohamosan fejlődött, hogy azt körzetenként, majd szakonként decentralizálni, több igazgatóságra kellett osztani. De az igényeket a megnyitott alsófokú iskola sem elégítette ki. Ezelőtt 35 évvel faipari szakiskolát szerveznek s mert Újpestnek különösen asztalos-ipara ért el külföldön is jó nevet, az iskola a legújabb időkig különösen az asztalosipar és fafaragás céljait szolgálta. De Brassóban, Erdély elrablása miatt megszűnik a fémipari szakiskola. Újpestet érte az a szerencse, hogy ezt ide helyezték át s ezelőtt három évvel impozáns épületet emeltek a most már állami fa- és fémipari szakiskola részére. Újpest egvik büszkesége ez az intézet már külsejénél fogva is, bár Újpest iskolái mind modern épületekben vannak elhelyezve. Az intézetnek ma már 160 növendéke, intemátnsa van, a növendékek úgy szakmai, mint elméleti ismeretekben gazdagon lépnek ki s pár év múlva meg fog ez látszani az iparosintelligencia szintjének emelkedésén. Sajnos, kereskedőink régi kívánsága még nem teljesedett: a kereskedelmi iskola még a jövő, de talán már csak a közel jövő kérdése. Szociális intézmények. Újpest az utolsó harminc esztendő alatt teljesen az elvárosiasodás jegyében haladt. Villanyvilágítása, közlekedése, gázberendezése, csatornázása, vízvezetéke, szép köztemetője, a budapestivel vetekedő modern berendezésű vágóhídja, adóhivatala, állampénztára, folyamőrségi laktanyája, zenekonzervatóriuma, szociális intézményei, csecsemővédője, gyermekkórháza, közkórháza, szülőotthona, a napokban új épületben megnyílt fertőzőbeteg kórháza, tüdőbetegek külön osztálya, a Kollár-féle tüdőbeteggondozó, szegényháza, amelyet Szeretetháznak nevezett el a pietizmus, a vakok intézete, a vagyontalan egyetemi hallgatókat támogató egyetemi szociál telepe, szegény- gondozója, elhagyott, vagy a társadalmi renddel és törvényekkel összeütközésbe került gyermekek, árvák gondozására szolgáló intézmények, inasotthona, mentőegyesülete, lövészegyesülete, társadalmi körei, városi könyvtára, díszes ipartestületi, kereskedői székháza stb. stb. mind azt bizonyítják, hogy Újpesten ma már új nemzedék lakik, s az ide hatósági beavatkozással kiszorított alvilágiaknak legföllebb csak emléke él. Nagyrésze van ebben a különböző charitatív-egyesületeknek és jótékonysági intézményeknek, amelyek az elesettek támogatósára emberfeletti munkát végeznek. Maga a város vezetősége, élén agilis polgármesterével, adja erre a jó példát, amely például a tél folyamán 500.000 pengőt költött el az Ínségesek segélyezésére. Állandó népkonyhákat tart fenn a nyáron is. Újpest a forradalmi idők alatt. Újpest újabb fejlődését a kommün kitörése akasztotta meg. Elképzelhetjük. hogy ebben a typikusan gyárvárosban, ahol az emberek százai és ezrei dolgoznak egy-egy munkahelyen, milyen könnyű volt a lelkiismeretlen izgatok munkája. Szomorú és fájdalmas, hogy ugyanabból a néprétegből, amely annyi vitéz katonát adott a világháborúnak s amely néprétegből elesetteknek emlékszobra a város legszebb terét díszíti, akiknek emlékét kegyelettel őrzi a város minden polgára, akiknek tiszteletére most alkotja meg a város további terjeszkedésének tengelyében a „Hősök ligetét“: — ismételjük — szomorú és fájdalmas, hogy mennyien tévelyedtek el és igyekeztek megtéveszteni s a haza szeretetétől, a törvények tiszteletétől, Isten imájasától eltéríteni másokat is. Klein Sándor lett Újpest diktátora, Miklós Móric a népbiztosa. Az újpesti tanfelügyelőket rendelkezési állományba tették, népművelési népbiztosságot állítottak fel, elkergették az iskolák igazgatóit s kifogástalan vörösöket tettek helyükbe. Túszokat szedtek, rekviráltak, loptak, raboltak, forradalmi törvényszéket ültek, elfoglalták a szociális telepet, az ipartestületet, megosztották a lakásokat, a „burzsujok“ nyakára proletárokat telepítettek, ha éppen ki nem dobták őket az utcára. Az üzemekbe termelőbiztosok kerültek, piros lobogókat avattak, ünnepeket rendeztek, gyűléseztek, kioktattak, utcákba, házakba titkos besúgókat raktak. Még a plébániára is „elvtárs“ költözött be, egy szobára szorítva az áldott lelkű Varázséji Béla dr. apát- plébáuost, a káplánokat szélnek eresztették, mert a plébániát szülő-otthonnak szánták. Pedig elején nem hittük, hogy a dolog ide fejlődik. Úgy indult, hogy
