Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Biai járás
47 BIA Nagyközség. Hozzátartozik: Herceghalom-ip., Alsómajor, Csonkatebe, Hosszúrét, Kozórom és Móric major. Járási székhely a budai hegycsoportban, a Budapest—hegyeshalmi vasútvonal mentén. A község a XV. század első felében a Semsei és a Biai családok birtoka. E családok magszakadtával 1455-ben V. László király Tahi Botos Péternek és Istvánnak továbbá Fadhosi Vidfi Lászlónak adita. Ez időből való a Szily kastély, mely utóbb a Fáy család birtokába ment át. Az 1580—81. évi török kincstári adólajstromok szerint puszta és Khalil aga kezén volt. Évi jövedelmét 1000 akcséra tették. A helység túlélte a török hódoltságot. Az 1695. évi összeírás alkalmával 3U portával volt megróva. A református vallás már a XVI. század végén elterjedt a helységben. Valószínűleg a XVI. században pusztult el a helység régi temploma, melynek romjai a református temetőben ma is láthatók. A jelenlegi református templom a XVII. században épült, építési ideje azonban közelebbről nem határozható meg, mert 1811-ben az egyház összes irományai elégtek. 1849 január 1-én Görgey seregének egy része szállotta meg a helységet, de csakhamar visszavonult Budára. A róm. kath. plébánia 1775-ben fönnállott. 1780-ban mint filiálist, Torbágyhoz csatolták. 1859-ben ismét önállósították. Temploma Szent Anna tiszteletére 1823-ban épült. A gróf Sándor-íéle kastélyt Sándor Vince építtette 1823-ban; ennek fia Sándor Móric, aki az itteni Fáy-féle birtokot is megvette; utána leánya: Sándor Paula, férj, Metternich hercegné örökölte és 5 jelenleg a helység legnagyobb birtokosa. Itt a kastélyban őrzik a híres Sándor-féle családi levéltárat, melynek oklevelei 1200-ig nyúlnak vissza. Hogy a község területe már a rómaiak idejében megült hely volt, azt Herceghalom pusztán felszínre került római régiségék és épületmaradványok bizonyítják. Hosszúréten is kerültek elő római leletek, de ezek elkallódtak. A világháborúba hadbavonult katonák száma 650, hősi halottaké: 110, hadiözvegyeké: 29, hadiárváké: 26. A hősi halottaknak emlékművet közadakozásból állítottak. A földbirtokreform folytán az igénylők között 520 kát. hold osztatott fel. ÁLTALÁNOS ADATOK Lakosság az 1920. népsz. szerint: 3333 lélek. Magyar: 2000, német: 1333. E. kath.: 2198, ref.: 1100, ágii. ev. 5, izr.: 30. Házak száma: 500. Az 1930. évi népszámlálás szerint lakosság: 3718, házak száma: 656. Területe: 6610 kh., melyből a községé: 158 kh. Szántó: 4508, rét: 398, legelő: 337, erdő: 806, szőlő: 185, kert: 57, nádas: 44, terméketlen: 275 kh. Erdőbirtok: Metternich Sándor Clementina hercegnőnek: 663 kh. Volt úrbéres közönségnek: 138 kh. Legnagyobbrészt tölgy és cser. Talajviszonya: dombos vidék, agyagos talaj. Termények: búza, évi átlagos termés: 30 vágón, rozs: 7—8, árpa: 8, zab: 7 vágón. Vas áll.: Torbágy (a községtől 15 km.-re). Autót a községi elöljáróságtól lehet rendelni. Posta, táv., tel. Főszb., Váj. kér., Cső: helyben. Törvsz., Járb., Pü. ig., Adóh., Tkv., Mezőg. kam., Iparfii., Keresk. kam., OTT: Bpest, Pü. szak. és Pü bizt.: Budafok. HATÓSÁGOK, INTÉZMÉNYEK Főszolgabírói hivatal (Lásd a járás elején) Községi elöljáróság Vezetőjegyző: Csontos József. Középiskoláit a debreceni ref. collegium- ban végezte, érettségit 1902-ben tett. A közig, tanfolyamot 1905-ben szintén Debrecenben végezte. Közig, pályáját mint jegyzőgyakornok Gagybátor községben kezdte meg, majd 1906-ig Kassamindszenten, 1906—19-ig pedig Bián segédjegyző volt. 1919 óta Bia főjegyzője. Iskolánikivüli Népművelődési és a Testnevelési bizottság elnöke, a Hangya Szöv, felügy. bizottsági tagja sitb. Mozgósításkor a 31. közös gy. ezredhez vonult be, a háború egész ideje alatt szerb, orosz és olasz
