Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Váci járás
222 VÁC Megyei város Természeti viszonyok. A Duna balpartján az északi szélesség 47°, 47' 36" és a keleti hosszúság 36°, 47'. 55.49” alatt azon a ponton fekszik, hol a széles folyam keleti irányát megváltoztatva hirtelen kanyarodással délnek fordul. A várossal szemben elterülő Szentendre-szigeten túl húzódnak a Kisduna mellett a Pilis hegység ágai. melyekeit Vérteseknek is szoktak mondani. A Duna balpartján fokozatosan magasodnak a váci hegyek, melyeken túl terjed el a 652 méter magas Naszály hegyláncolata. A Duna mostani medre a geológiai harmadkor végén alakult ki, midőn az Esztergom—visegrádi szorost hátráló erózió következtében lassanként áttörte. Vác határának kiváló jelenséget kölcsönöz az, hogy talaját legnagyobb részt finom lősz borítja, amely kitűnő termő talaj. Ezt már az ős- népek is felismerték, mert Vác és környéke állandóan lakott hely volt, Jeléntőségét földrajzi fekvése adta meg, de ugyanez vonta meg a korlátot is további fejlődésében. Az ország közepén, — a legtermészetesebb közlekedési vonal központján —- a Keletet Nyugattal összekötő vasúti fővonal közepén fekszik és látszat szerint az lett volna a rendeltetése, hogy világforgalmi gócpont legyen, ha Budapest meg nem előzi. Vác valóban hatalmas versenytársia volt a fővárosnak, már az Árpádházi királyok szerették volna az ország fővárosává tenni, még sem lett az ország központja. Ennék az oka éppen földrajzi fekvésében rejlik. Az országot átszelő közlekedő vonaliak, melyek a keleti és nyugati, az északi és déli részeket kapcsol j ák össze, a Duna kanyarulatán ál találkoznak és itt metszik egymást. Az északnyugatról délkeletre menő út azonban nagy kerülőit tesz, ha Vácnál szeli át a Dunát, mert a közbeeső Szenitendre-sziget útját állja. Vácot a középkorban a rév tette fontossá. Nagybaja volt a város fejlődésének az a körülmény is, hogy nincs szabadtere, amely egy nagy város terjeszkedéséhez feltétlenül szükséges. A váci hegyek emelkedése már a Duna partiján kezdődik és a város fejlődését gátolva okozza, hogy a város alakja hosszú, keskeny szalag. Vác általában mindég elég nagy város volt és hadászatilag is nagy jelentőségre emelkedett. A város területét minden oldalról természetes határ veszi körül. Éghajlati viszonyai kedvezők, A környező hegyekből szüntelen üde levegőt hoz le a nyugati szál, amiért a hőmérséklet 3 fokkal állandóan alacsonyabb, mint a fővárosban. Alakját tekintve Vác a soros községek közé tartozik, vagyis egy hosszabb ucca mentén sorakoznak jobbról és balról házak. Az egész várost hosszában átszelő főucca volt az összes uccák történeti kifejlődésének tengelye. Vác legrégibb házai mind a főúton vannak. Ez az egy uccás típus a XVII, századbeli Vác térképein is kivehető. A lakosság szoporodtával kezdtek keresztben építkezni és így keletkeztek a kis keskeny uccák és szabálytalan közök, amelyek élénken tarkítják a város helyszínrajzát. A főcél mindég az volt, hogy minél közelebb legyenek a Dunához. Ez az oka, hogy olyan egymás hátán vannak a házak a Duna parton, a Tabánban és a Burgundiában. Az uccák egyébként rendezettek, A forgalmasabbak szélesek, a somosujfalusi bazalbányabeli kockakövekkel van kirakva és fákkal szegélyezve. Az építkezés modora a város belső részén egészen városias. Aki ma akár vasúton, akár hajón meglátogatja Vácot és ismerte régi elmaradott mivoltában, elismeréssel adózik a város vezetőségének. Sártenger helyett, fásított, virágosuccák, modern házsorok, szépen kiépített Du na part és példás tisztaság fogadják min-denfelől. A város kialakulása. Vác az egykorú okiratokban és feljegyzésekben mindég civitas néven szerepel később iNógrádvármegye oppidunnái között találjuk felsorolva, de mint possessióról sohasem történik róla megemlékezés, I. Ulászló király 1440-ben kelt egyik adománylevele mégis azt bizonyítja, hogy magánosok birtokában is volt. Az Orsz. Levéltárban a
