Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Budafok megyei város
5 foktól való s arra a meredek mészkő-szikla fa Ír a von átkozik, mely a Petőfi-soron a Duma felé előnyomul. Az elnevezés azonban nem a rómaiaktól, hanem a magyarságtól származik. A magyarság rendszerint szőlővel beültetett előrenyomuló hegyfokokat nevezett promontoriuim-nak. így 1344-ben Péter, a Szt. Szűzről nevezett széplaki monostor apátja megengedi, hogy a Hemád mellett levő hegyfokon (promontoriumon), mely a kassai határig terjed, bárki szőlőt ültethessen. 1674-ben a nagyszőlős! földesurák emlegetik az ottani szőlővel beültetett promontorium*ot; 1700-ban a tokaji promomtorium dézsmaadó szőleiről esik szó, stb. Nem tévedünk tehát, ha tényként szögezzük le, hogy a magyarság szőlővel beültetett előrenyúló hegyfokokat, hegyeket nevezett promowtorium-nak. Ez alapon nyerte elnevezését a mi határunk is, mely — mint kimutattuk — a legrégibb időktől fogva szőlővel volt beültetve. Ezt az elnevezést átvették a törökök is, Sekerli lokva burnu = cukros falat fokának nevezték./ A Promontorium elnevezés a török hódoltság után azonnal felbukkamik, s az idetelepülő németek már készen kapták. Ez az elnevezés a latinul nem tudó német ajkakon a legváltozatosabb torzformát vette fel, Prematuri, Premaduri, Promodori, stb. Érdekes, hogy első pecsétjén, melyen címerül ott szerepel már a szőlőtőke és a metszőkés, Premodoni elnevezés szerepel. Bizonyára valamely latinul nem értő egyszerű német bíró csináltatta azt. Később. 1804 táján — természetesen — helyes feliratú pecséttel kicserélték. P romontor első lakói in nem-onnan összeverődött kővájók voltak. A kőváj ók at különösen a Rákóczi-mozgalmak lecsendesülése után követik a német telepítésék. Ezek a mi vidékünkön 1712-ben indulnak meg. A betelepülés nem tömeges, hanem inkább beszivárgás. A németek, akik közé sóik rác is vegyül, indítják meg a szőlőkultúrát, mely 1736—1741 közti években nyer nagyobb lendül let s 1854. évben éri el a maximumát. Tömegesebb település volt 1740-ben, midőn III. Károly halála után Mária Terézia királynő ez uradalmat édesanyjának, az özv, Erzsébet királynénak adományozta, aki azt 1750-ig bírta, P romon tor on az első zsellér-összeírás 1744-ből való s a kővetkezőkét sorolja fel: Wittmann Simon vagyonnal mám bír; Miller János házas zsellér, 11 akó bort szűrt; Lindmayer István uradalmi kádár, 20 akót szűrt; Jahn Keresztély házas zsellér 15 akó- val; Langer János György kővájó társ, házas zsellér, 18 aikóval; Auer Sebestyén vagyontalan kővájó társ; Für stinger Simon házas zsellér 5 akóval; Miller Henrik házas zsellér 6 aikóval; Rehsperger Fülöp itt-tartózkodó; Wenk Ferenc uradalmi alkalmazott 20 akóval; Moser Péter házas zsellér 15 akóval; Hochbaum Adóm vagyontalan, Handl János György házas zsellér 30 akóval; Schmidbauer János György urad. alkalmazott 30 akóval, 1 fejőstehénnel; Mer Fülöp itt-tartózkodó; itt adózik Haslinger János serfőző házas zsellér, 2 tehénnel, 10 akóval, Kamer Ferenc mészáros, házas zsellér, 1 tehénnel, 3 aikóval. Erzsébet halála után Mária Terézia királyi családi uradalomnak foglalta le s kezelését a ráckevei cs. kir. főtisztségre bízta, mely a bécsi főigazgatóságnak volt alá en delve. Mária Terézia nagyabb telepítést indít meg s ez a telepítés adta meg azt a jelleget, mely a lakosság nyelvében, szokásaiban s viseletében, valamint a község külső képében, barokkos építkezésében megnyilatkozott s némileg még ma as megnyilatkozik. A német lakosság különösen a Rajna mellől, a Tiríerd, Mainzi, Kölni érsekségből, továbbá a Fekete-erdő vidékéről, Beisgaumból és Bajorországból való. De jönnek Német- birodalom és Ausztria minden részéből, sőt hazánk felvidékéről is. Szaporítják Pro- mowtor lakosságának számát a szomszédos községek is, elsősorban Csepel, aztán Nagytétény, Szigetujifailu, stb., sőt Budáról is jönnek s itt levő szőlőjük miatt végleg letelepednek. A települőik közt sok a városi elem s ez nyomta rá bélyegét a többi lakosra is s innen van, hogy Budafokon mindig a városias viselet volt az uralkodó. Mária Terézia utóbb a ráckevei uradalmat nászajándékul leányának, Mária Krisztina főhercegnőnek adta, aki Albert szászáé siehe ni herceghez, Magyarország helytartójához, Pestvármegye főispánjához ment nőül. Mánia Krisztinát 1780. szept. 18-án iktatták be uradalmába. 1784-ben ő is telepítést eszközölt. Mánia Krisztina 1790-ben halt meg; uradalmát férjére hagyományozta, Albert volt az, aki Promontor határából a budai új országút mellett 1820-ban 50 házhelynek való területet kihasított s megalapította Albertfalvát, mely az ő nevét viseli. Ez időben folyt le az utolsó telepítés, mely Budafokot is
