Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Budafok megyei város
4 víg napokat Hatott. Budáról—Pestről szívesein Látogatták, s nagy előnye volt, hogy az országút, — melyet akkor tétémyi poistaútnák neveztek, — ott vezetett e,l. Megjelent ez időiben a Dumán az első dumái hajómalom, melyeknek száma évről- évre szaporodott, A promontori m ölni ár ok a budai molnár-cégnek voltak a tagjai s csak 1817-ben nyertek önálló céhlevelet. A molnárok ikertje a serfőzdén alul, anmalk közvetlen szómszéds ágában terült el, Promon tor-major sági telep 1726 körüli képéről Saturninus Slavus kapucinus barát egy vallomása ad tájékoztatást, aki ezt mondja: „1726-ban, mint ezt saját szemeimmel láttam, Promontorium nagyon elhagyatott hely (merum desertum) s azon kevés ember, aki a serfőzdében és kastélyban lakott, semmiféle lelki gondozásban nem részesült, hanem — mint pásztornélküli nyáj —- ilelkieiklbem hol ide, hol oda fordult“. Ugyanilyen értelemben nyilatkozik Ferbert János tiszttartó is: ,Azom kevés promontori, akik évekkel előbb immen-onmiam az itteni iköüregekben meghúzódtak, lelkiekben hol Csepelre, hol Tabánba, (nevezetesen Rácvárosba fordulták, mivel az egész ráckevei uradalomban csupán Ráckevén volt Domonkos-rendi plébános ugyanolyan rendi káplánnal; Tőkölön egy budai Vízivárosból való Szent Feremc-remdi páter teljesített egyházi szolgálatot, ugyanaz a rend küldött a szükség szerint Csepel községbe is lelkészt, Hivatalaslkodásom alatt — mondja Fenhet János — Promontorium lakói valamicskét megszaporodtak: itt vollitak az uradalmi tisztviselőik családjaikkal, figyelmen kívül hagyva a cselédséget; 5 épített házacskában laktak zsellérek s egyrészök barlangokban és kőüregekben.“ Midőn Savoyai Jenő 1736-ban meghalt, e telep mintegy 200 lelket számlál. Még nem önálló község. Bél Mátyás 1737-ben a következőképpen írja le: „A kastély mind a hegyi árvizektől, mind a folyam kiöntéseitől mentes lejtőnek kissé kiugró részén, egyengetett területen foglal helyet, ahonnan a leggyönyörűbb kilátás nyílik. Az épület négyszögalakú is egy oldalról olyan fekvésű, hogy emeletesnek gondolná az ember. Mind a négy oldalán szobák vannak, egyik tágasabb a másiknál. Ezek közül azok, melyek ászaiknak feküdtek s Pestre bírtak kilátással, a herceg számára voltak fenntartva . . . Az épület túlsó oldalán levő udvar lejtősödik s két oldalán istállók vannak. A rácsoskapum túl következnek a gaboniaterimő szántóföldek, maijd a sörfőzde, mészárszékek, révépületek, aztán a Duna és a sziget. A kastélytól délire, nem nagyon messzire, a dombsor lábánál lakóházak vannak és az arab juhok ólai." Városunk területén lendületesebb élet a szőlőkultúra intenzívebb fejlesztésével indul meg. A promontori határban a szőlőterületeik kiosztása a török hódoltság megszűnése óta lassan, de állandóan tart, s elsősorban a budai lakosok — köztük számos rác — jutottak szőlőkhöz. Élémlkebbé válik a területek osztogatása a kastély felépítése (1714) után, de különösen Ferbert János tísztitartósága idejében, 1733—34-ben indul meg, s Savoyai Jenő halála után, mikor az uradalom III. Károly királyra szállott, aki annak kezeltetését a magyar királyi kamarára bízta, 1736—1741-ig érte el tetőpontját. Határunknak szőlővel való beültetése főként ebbe az időbe esik, ami körül Ferbert János tiszt- fartő nagy érdemeket szerzett, A szőlők új telepítése folytán az előbbi dézsma 1000 akó- ról 3000 akóira emelkedett, s mai ihatáruniknak csaknem egybarmada, cca 500 hold volt már szőlővel beültetve. Szőlőket találunk ez időiben: a Pacsirta-dombon, Kereszthegyen, Sashegyen, Újhegyen, a Hinterhaiton, Neugebirgen, Hofrieden, Kőbányán. Meg van említve a Waldberg, Bruntbal (a mai Péter P ál-völgy), A birtokosok között sok a csepeli, budai, pesti, s Pest csaknem minden szerzetesrendének (Pólósoknak, Ferenc- és Domom- kosrendieknek, stb.) s plébániájának volt itt szőlője, különösen a Pacsirta-dombon. Ezek emlékét őrzi a Pacsirta-dómban máig a Pfaffenhiitte = papkunyhó elnevezés. A fellendült szőlőkultúra következtében a telep annyira növekedett, hogy 17391-ben önálló községi szervezetet nyert. Városunk régi neve Promontor volt, így hívták egész 1885-ig, amikor ás nevét Budafokra magyarosította. A „Promontor“ név a Promontorium rövidítése, mely elnevezés az egész határra vonatkozott és latin eredetű, A rómaiak a tengerbe, folyókba előnyomuló hegyfokokat nevezték így. Pl. az Olasz-félszigeien a taran- tói öbölbe nyúló mai Nao-hegyfokot a rómaiak Promontorium Laciniumnak hívták; az istriai félszigeten ma is van Cap Promontore. A mi Promontorium elnevezésünk is hegy-
