Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
Kiskunfélegyháza 165 Jászberény, Aghó, Dósa, Árokszállás, Mihálytelke, Jákóhalma, Népfzállás, Alsó- és Felső- szentgyörgy, Kisér. Ápáthi, Boldogháza, Ladány és Fényszaru községek számítottak. Hosszú időbe telt, mig a kunok a magyarokéhoz hasonló keresztényi tanokra fektetett családi életet éltek. A történelemből tudjuk, különösen Kun László király alatt, az udvari környezet leginkább kunokból állott s a gyönyörű kun nők a mulatozásokban nagy szerepet vittek. A fényűzés mindjobban elterjed, a főurak is kényelemben és mulatozások közt puhul- tak el. László király is állandó tivornyák közt feledte az ország gondjait. A tánc annyira elterjedt, hogy a budai zsinatnak kellett azt a templomokból s temetőkből kitiltani. Az udvari élet ferdeségei az alsóbb néposztályoknál is felburjánzottak. A kunok általában a családi élet szentélyére nem sokat adtak, a nők gyengeségeit nem oltalmazták, anyagi ellátásukról nem gondoskodtak, a vonatkozó magyar törvényeket — mint elkülönített társadalom—figyelembe nem vették. A kunok szabadságszeretetét jellemzi, hogy önállóságukat a történelem további folyamán is szívósan védték s több uralkodótól kiváltság leveleket nyertek. A közigazgatás. A már említett 1279-iki alkotmány levélben feltűntetett települési helyeket a hét kun nemzetség maga között megosztotta. Megbizatott a terület szerint illetékes öt püspök, hogy egy országnaggyal és két nemessel közéjük menjenek, a pogányokat megkereszteljék és a keresztény foglyokat kiszabadítsák. A kunok maguk közül kunfőnököt választottak, ki az országnádorral együtt bíráskodott. A kunoknak egymásközti ügyes-bajos dolgait a nemzetség fő (kunfőnök} intézte el. Ha a vérontás miatt perlekedett két kun fél, a nemzetség fő Ítélete ellen a királyhoz lehetett felebbezni. Ha halálra Ítélt tettes a királyhoz menekült, életben hagyatott, de száműzetett, mig a sérelmesekkel békét nem kötött. Az országgyűléseken a magyar és kun nemesek fejenként vettek részt, A kun szállások székekre osztattak, ezek főnökei a kapitányok voltak. A kapitányságok, mint magyar nemesi birtokok, atyáról fiúra szálltak. A kapitánynak bírói tiszte és hadi elöljárói kötelezettsége volt. Ezeknek igen nagy jövedelmei lehettek, amit onnan lehet következtetni, hogy az állás után sokan vágyódtak és némelyek érdemtelenül is elfoglalták. Erre lehet következtetni Zsigmond királynak egyik parancsleveléből, mely szerint 1436-ban Kátai László és Országh János kun bírákat kiküldi, hogy a kunszéket beutazva, nyomozzák ki, kik jutottak legális utón kapitánysághoz. Később, midőn a kun szállásokból községek lettek, esküdteket is választottak. Halason 1451-ben a kun kapitányok az ő tizenkét esküdteikkel törvényszéket tartottak. Mint előbb említettük, a fejlődő Magyarországnak a kunok képezték számba vehető haderejét, mikor IV. Béla király Ottokár ellen harcba ment, százezres seregéből, negyvenezer kun volt, A hadiszolgálatukért, mint a nemesek, jutalmukat az örök birtokba, és az alkotmányos jogok élvezetében nyerték, ezeken kívül vitézségükért és hűségükért még külön ajándékokban is részesültek. Ottokár bukása után császárrá lett Rudolf az egész zsákmányt a kunoknak adta. A háborúkban főfegyernemük a lovasság s igy fegyverzetük is ennek megfelelő könnyű volt. Leginkább az elő- és szárnyvédet képezte a kun könnyű lovasság, A nyilakat oly ügyesen repítették, hogy az ellenségben nagy pusztítást okoztak. Félegyháza keletkezése. 1743-ban Fényszaruról 219 jász család vándorolt ki és telepedett le Félegyházán. Ezek voltak a város alapitói és első lakosai. Történelmi buvárkodók megállapítják, hogy ezen a helyen azelőtt is egy viruló nagyobb város volt. Emellett bizonyít, hogy a város keleti részén emelkedő dombon egy templom romjai találtattak. Ezt a várost az 1526. évi szerencsétlen mohácsi csata után a törökök annyi sok alföldi helységgel együtt feldúlták, felégették s a többi pusztákhoz hasonlóvá tették. Győztes török hadak részekre oszlottak, egy tekintélyes rész Ibrahim pasa vezetésével a Duna és Tisza közének kirablására küldetett, A helységek lakói nem merték a kegyetlenségről hires martaléc törököket bevárni, marháikkal a Tiszántúlra, vagy az inneni mocsárok közzé menekültek, előzőleg gabonanemüiket, pincéiket elásták s a kutakat betemették. A török tábor a gazdag Alföld tudatában élelmezéséről nem gondoskodott, igy élelem és viz hiányában, mint a legyek, hullottak az emberei. A lakatlan helységek még jobban feldühösítették, azokat felégették, úgy, hogy Váctól Titelig egyetlen helység sem maradt épen. A nagyobb városok, mint Szeged, Kecskemét, Cegléd, habár a legnagyobb erőfeszítéssel kibírták a borzasztó török uralmat és sarcokat, de a kisebb, elhagyott helységek a földdel egyenlővé tétettek. Ilyen szomorú sorsra jutott Félegyháza is. A török uralomra, mely az egész Alföldre kiterjedt, részletesen nem térhetünk ki. Az elhagyott és lerombolt helységek környékéből keletkeztek az alföldi nagy puszták, melyek csak nagyon későre népesedtek be. Például Kecskeméttől Szegedig és Halasig egy óriási pusztát, közlegelőt kell képzelni, mely visszavarázsolta őseink nomád életét a kezdetleges baromtenyésztéssel. A régi Félegyháza mindenéből kifosztott lakossága elmenekült a szélrózsa minden irányába s valószínű, hogy egyrésze a szomszédos Kecskemét lakosságát növelte. Félegyháza területét a szegedi szandzsákhoz osztották be, de kérőbb a budai szandzsák területén, mint Pesthez tartozó hübér szerepel 17.000 akcsa jövedelemmel. A pusztulás után a népes kun községből közlegelő lesz, melyet a kecskeméti polgárok bérelnek ki már 1643-ban 15 kunpusztával együtt a pozsonyi királyi kamarától. A megmaradt nagvobb városok lakói a néptelenné lett hatalmas pusztákat birtokukba vették, igy jutott némely község oly nagy birtokhoz, mint
