Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
12 Kiskunhalas ható legyen, — Szeged és Kecskemét városoknak adta bérbe az egyes pusztákat. Bodoglár és Tajó többnyire Szeged bérletében volt Halas város akkori elöljárósága Szentmártoni Balázs deák jegyzővel az élén a nádor törekvéseit elősegitette s Halas városát is igyekezett a kunsághoz kapcsoltatni. A háborús idők alatt a város nemhogy védelemben részesült volna földesuraitól, hanem éppen azok raboltatták ki többszörösen ; érthető tehát, hogy az ország első zászlós urának az oltalma alá igyekeztek. A régi Halas-szék okiratai alapján 1691-ben I. Lipót királyi paranccsal kivette Halas városát a Paksy család birtokából és a kunsághoz csatolta azon a címen, hogy a Paksyak a Csongrád megyéhez tartozó Halast kapták adományba és a kunsághoz tartozó Halast vették 1561-ben jogtalanul birtokukba. Ma tisztán látjuk már, hogy ez a királyi rendelkezés téves alapokon állott, az akkori birtokigazolási eljárás során azonban sok hasonló eset történt. Az a körülmény, hogy Halason kunszék ülésezett, még nem tette kunná a várost. A szomszédos Kalocsán a mohácsi vész előtt háromféle szék ülésezett, a város mégis érseki birtok volt. A Paksy család birtokfosztása királyi paranccsal megfelebbezhetetlenné vált. Felsőkistelekr Füzes, Rekettye, Balota, Eresztő, Karapái és Fehértó pusztáknak kétharmad részben földesurát paui Hamar Istvánt is eltiltotta a pusztáktól a nádor. Halas városa azonban, a nádori rendelkezést nem tartotta elegendőnek, hanem 1694-ben kelt okmány szerint 600 rfrtért és a háborús idők alatt Hamar által elhajtott jószágok ára fejében megvásárolta a pusztákat Hamartól. A felsorolt puszták további egyharmadának birtokosa, özv. Cseh Mihályné, a nádori rendelkezés ellen nem volt képes tenni semmit, de jogutódjainak még 1802 ben is évjáradékot fizetett a város. 1691-től tehát Halas város, Bodoglár, Tajó, Zsana és Kőkut-puszták, mint kunsági területek, a magyar korona birtokába kerültek, a Hamar Istvántól megvett puszták pedig Halas város zálogba vett birtokának tekinthetők. A kunsági területeken a földesur jogát a nádor, annak nem létében a királyi kamara gyakorolta. A jobbágyi szolgáltatásokat évi díjjal váltották meg a lakosok és igy nagy előnyhöz jutott Halas városa is a földesur csere által. Az 1669. évi összeírás szerint Halas város 100 frtot, Bodoglár-puszta 40 frt, Tajó 20 frt,. Zsana-kőkut 12 tallér földesúri adót fizetett a nádornak. A Hamar Istvántól megváltott puszták után nem fizetett a város semmit, de elkövette a város elöljárósága azt a hibát, hogy a lakosság és a felsőbb hatóság akarata ellenére a Hamar Istvántól megvett pusztákat is hajdani kun területeknek Íratta össze és ezen a címen 1702-ben mikor a Jászkunságot I. Lipót kormánya eladta, ezek a puszták is a vevő Német lovagrend birtokába kerültek. Az 1699 őszén végrehajtott összeírás szerint Halason 93 gazda (összesen 305 lélek) lakott, s a város évi jövedelmét pedig Pénz János Kristóf egri kamarai prefektus 2614 frt. 07 dénárra becsülte. Ezen becslés alapján számíttatott ki a város határának értéke. A jászkunok között az összeírás és becslés meglehetős nagy aggodalmat keltett, hisz kiváltságos helyzetük forgott kockán s eredménytelen volt helyzetük megtartását célzó minden kísérletük, még annak dacára is, hogy álláspontjukat Sőtér Ferencz kiskuni alkapitány és Pestmegyei alispán a legnagyobb odaadással védte, mert a budai kamara 1701-ben arról értesítette Sőtér alispánt, mint a jászkunok alkapitányát, hogy minden kiváltság eltöröltetett, miért is felszólítja a halasiakat, hogy ezentúl kötelesek mindenféle közmunkát végezni és dézsmát fizetni. Nemsokára bekövetkezett a Kunság eladása. A Német lovagrend, amelynek egykor Magyarországon javai voltak, Kolonics érsek felajánlására, Lipót királlyal megkötötte a vásárt,, s 1702 március 22-én 500.000 r. frt vételárért meg is vette a Jászkunságot, közte Halas városát is s a lovagrend 1702 junius 2-án be is iktattatott Halason a Kiskunság birtokába. A Német lovagrend azonban nem sok hasznát vette birtokának, mert II. Rákóczi Ferencnek közbejött szabadságharca hosszú időre megakadályozta abban, hogy földesúri jogait a halasiakon gyakorolja. Az 1703. évi adó kivételével a többi évek adóit azonban utólag behajtotta. Ahogy II. Rákóczi Ferenc felkelésének híre ment, 1703 nyarán Halas városához három különböző helyről is érkezett rendelkezés. így a budai vár parancsnoka a vár erődítésére fuvart és embereket rendelt előállítani ; báró Globitz Frigyes János, Szeged várparacsnoka, szénát és élelmet követelt a halasiaktól; Reinach, a szolnoki vár parancsnoka pedig, ugyancsak a vár megerőditésére közmunkaerőt rendelt ki a város polgárai közül A kurucok közben feltartóztathatatlanul közeledtek a Duna-Tisza köze felé s miután Szolnokot elfoglalták, 1703 október 3-án Halasra érkeztek, ahol tábort ütöttek. Amikor báró Kyba tábornok, bródi és szávamelléki szerb határőrvidék parancsnok, arról értesült, hogy a kurucok milyen rohamosan közelednek, Szegedről Halas felé indult seregével s a bácskai rácok támogatásával a Halasnál táborozó kurucokat megtámadta. A csatát melyben Kyba tábornok is elesett, a kurucok elvesztették, akikkel vezérük Kecskemétre vonult vissza. A halasi csatában 234 kuruc vitéz halt hősi halált, akiket a halasiak a szegedi parancsnok rendeletéből összehordtak, egy verembe eltemették, föléjük pedig egy halmot emeltek. A kuruc halomnak 1908-ban egy építkezés miatt történt felbontása után a hősi maradványokat a kuruc csata 200 éves emlékére emelt kuruc szobor elé épített sírboltba helyezte a város közönsége. A halasi csata után a rácok kifosztották a várost s elhajtva minden lábas jószágot, a városnak 70.000 tallér kárt okoztak. De ezzel nem szűntek meg a rácok okozta zaklatások, akik 1703—1705 években szüntelenül háborgatták a halasiakat. Végre is a város ezen állandó zaklatások miatt a budai parancsnok utján a kormányhoz fordult, amelynek azonban csak annyi eredménye lett, hogy a városnak az 1703 évi adójából 750 forintot elengedtek. Minthogy a.
